Itt vagyok én, küld el engem!

Itt vagyok én, küld el engem!

„Timóteus, ezt a parancsot úgy adom neked, mintha Isten és Krisztus Jézus előtt állnánk… Tehát azt parancsolom neked, hogy hirdesd Isten üzenetét az embereknek, akár kedvező, akár kedvezőtlen a helyzet! Győzd meg, igazítsd helyre, bátorítsd, figyelmeztesd és tanítsd őket nagy türelemmel! … őrizd meg a józanságodat, és bármilyen nehézséggel kell szembenézned, viseld el! Hirdesd az örömüzenetet, és kitartóan végezd mindazokat a szolgálatokat, amelyeket Isten rád bízott!” (2Tim 4:1-5)

Pál üzenete egy tanítványnak, Timóteusnak szól, ugyanakkor nekünk is, akik Krisztus tanítványainak valljuk magunkat. A tanítványt az jellemzi, hogy bizonyságot tesz Mesteréről. De mit tesz a tanítvány a járvány idején? Pál azt mondja, hogy hirdeti Isten üzenetét, „akár kedvező, akár kedvezőtlen a helyzet.” Amikor megkeresztelkedtünk, ünnepélyes fogadalmat tettünk, hogy tanítványként bizonyságot fogunk tenni a bennünk levő reménységről. Pál apostol erre a fogadalmunkra emlékeztet, és ünnepélyesen megismételteti velünk azt, amit akkor Istennek ígértünk. Azt mondja, hogy ezt olyan ünnepélyes keretek között teszi, mintha Isten és Krisztus színe előtt, az Ő jelenlétében állnánk. Olyan ünnepélyes keretek között, mint, amikor Mózes Isten jelenlétében állt a a csipkebokornál, vagy amikor a Szentlélek galamb formájában leszállt Jézusra keresztségekor a Jordán folyó partján.

Az evangéliumról szóló bizonyságtételünknek nem kell szünetelnie a járvány idején, hanem, bár más módszerekkel, de még nagyobb erővel, kell hirdetnünk, mint a békés időkben. Pál apostol azt mondja Timóteusnak, hogy hirdesse Isten üzenetét a kedvező és a kedvezőtlen körülmények között. Talán, az evangélium szempontjából a mai helyzet kedvezőnek is minősíthető, mert az emberek nyitottabbak arra, hogy megfontoljanak olyan dolgokat, amelyekkel eddig nem nagyon foglalkoztak.

A nyitottságnak ez a szintje nem fog sokáig tartani, ezért, amit most elvégezhetünk, arra máskor már nem lesz lehetőségünk. Pál azt is tanácsolja, hogy őrizzük meg a józanságot. Talán soha nem volt ez ennyire aktuális, mint most, amikor annyi felelőtlen álhír és üzenet terjed. Viselkedjünk úgy, hogy ne kelljen majd szégyenkeznünk, amikor az igazság kiderül!

Olvassuk el újra magunkban az alapigét, olyan ünnepélyesen, mintha Isten és Krisztus színe előtt állnánk, mintha Isten személyesen nekünk mondaná ezeket a szavakat, és válaszoljunk Atyánknak ebben az ünnepélyes légkörben:

„Itt vagyok én, küld el engem!”