Pészah ünnepe



Léleképítő, Szerző: Tokics Imre - Április 13. 167

Pészah ünnepe

„Mikor pedig a ti fiaitok mondandjának néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.”2Mózes 12:26–27. (Károli-fordítás)

 

Pészah ünnepe idén április 2. estétől április 10. estéig tartott. Ezen a nyolcnapos ünnepen, amely a csodálatos felszabadulásról szól, a zsidóság megemlékezik arról, hogy Mózes vezetésével több, mint 3300 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. Erről bővebben olvashatunk Mózes második könyvében. A Pészah mindig a természet újraéledésének idején, tavasszal köszönt be, éppúgy, mint a keresztény húsvét.

2020. áprilisa egészen másképp alakult, mint ahogyan a legtöbbünk tervezte hónapokkal ezelőtt. Az Adventista Zsidó Baráti Társaság (AZSBT) arra készült, hogy a nagyhéten széder estet tartunk Budapesten. Terveztük a kóser termékek beszerzését, egyeztettünk a meghívott rabbival…

A koronavírus megjelenése mégsem tudja átírni a feltámadás örömhírét. Azonban alkalmassá tett bennünket arra, hogy lelassuljunk, elcsendesedjünk, és jobban odafigyeljünk Istenre, a Bibliatanulmányozásra és egymásra.

Nagy kérdés, hogy a megváltozott világunkban, távol a gyülekezeti épületektől és a közösségi Istentiszteleti alkalmaktól, képesek vagyunk-e megtalálni, felfedezni Isten Szavát a mindennapi történésekben, a média befolyásán és a félelmeinken túl…

Vajon szelídek és türelmesebbek vagyunk-e a COVID-19 világjárvánnyal terhelt világunkban? Vagy mi akarjuk tovább írni életünk lapjait és sorait úgy, hogy Istennek csupán egy-egy lábjegyzetet biztosítunk? Képesek vagyunk-e megtalálni a húsvéti feltámadás üzenetét az önkéntes karanténjainkban? A húsvéti üzenet ugyanaz a mostani körülményekben is, mint több mint kétezer évvel ezelőtt. Isten, a szerető Atya nem hagyta magára a világot akkor sem és ma sem hagy el bennünket! Lássunk túl a szenvedésen, a nyomorúságon, a bezártságon, a halálon, és fedezzük fel – a Messiás halálában és Jézus keresztáldozatában – Isten szeretetét, s egyben szomorúságát is e fellázadt világunkban.

Ellen G. White így fogalmaz: „Egy végtelen Hatalom kezének állandó munkálkodása vezeti bolygónkat. Földünket Isten minden pillanatban gyakorolt hatalma tartja meg helyzetében és keringésében.” (Tanácsok a gyülekezeteknek, 371. o.) Legyen első helyen az Isten az életünkben! A feltámadás, a hit, a remény, a húsvét örömüzenete ne másodlagos és kiegészítő értékek legyenek a mindennapjainkban. Hagyjuk, hogy az Úr vezesse az életünket, az eseményeket, a helyszíneket, hadd irányítson mindent a Teremtő Isten!

Olyan jó látni, hogy mi, adventisták, a kijárási korlátozások idején, megújult imaéletet alakítottunk ki. Nagyszerű megtapasztalni az imádságok erejét, amikor egy-egy hozzánk közelálló testvér meggyógyul, amely eseményekben Isten mosolyát véljük felfedezni. Bízzunk az Örökkévalóban, mert Jézus eljövetele közel van!


 
ünnep húsvét feltámadás kereszthalál
Léleképítő

Örömhír vagy rémisztgetés

Június 12.

Hírek, amiket naponként hallgatunk, azok felidegesíthetnek. Jézus pedig meg akar erősíteni minket.

A csodakrumpli
Május 08.

Keresés a cikkekben