„És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra üljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egyfelől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig. II. Mózes 17:11-12.
Amikor éljük a mindennapi életünket, sokszor érezzük azt, hogy az egyik nap olyan, mint a másik. Az nem jó, ha már unalmasnak tűnnek a dolgok, vagy nem vesszük észre azokat a szép és jó dolgokat, amik történnek velünk. Viszont jók a megszokott dolgok, akkor amikor már kidolgozott stratégiáink vannak, hogy egy-egy nehéz helyzettel, hogy kell megbirkózni.
Most a járvány idején minden megváltozott, a munkánk, a család élete. Újabb és újabb, eddig még nem tapasztalt kihívások elé állít bennünket az élet.
A hívő ember tudja – Isten nélkül nem lehet, vagy legalább is nem érdemes élni. A próbák idején még inkább szükség van az imára. Imára magunk miatt - hálát adva Istennek, hogy még élünk, kérve az Ő oltalmát. De imára van szükség másokért is, mint ahogy Mózes is imádkozott a harcoló társaiért. Sok olyan embertásunk van, aki megsokszorozott erőfeszítéssel kell, hogy dolgozzon, mert ápolja a betegeket, a különböző szociális intézmények ellátottjait, de a sor nagyon hosszú, mert sokakról meg kellene még emlékezni.
Olvastam a híradásokat a megváltozott oktatási rendről, érdeklődtem a mi iskolánk igazgatójától is, hogy vajon, hogyan fogadták a gyerekek ezt az új rendet. Azt hallottam, hogy sok gyereknek tetszett az, hogy most valami új dolog történik, valami nem a megszokott módon megy végbe. Sokan a felnőttek közül is az újdonság erejétől vezéreltetve, vagy a megnövekedett felelősségérzettől indíttatva vágtak bele az új munkarendbe a megváltozott körülmények között.
De vajon meddig tart a lelkesedés? Meddig tart az újdonság varázsa? Meddig nem fáradunk el, és mi lesz azután? A híradások szerint több olyan ország is van, ahol azért nagy a fertőzések száma (és sajnos az elhalálozottak száma is), mert ugyan sokan vállaltak akár önkéntes karantént is, de néhány nap után már nem volt érdekes, sőt már kellemetlen volt, ezért újra az utcára mentek.
Mózes keze is elfáradt egy idő után. De volt mellette két ember, aki támogatta. Legyünk mi is azok az emberek, aki figyelik környezetüket, és támogassuk egymást imáinkkal, és támogassuk egymást, amikor azt látjuk, hogy esetleg néhányan már elfáradtak! Szüntelenül imádkozzunk!
2020. Április 08. | Szüntelenül imádkozzunk! | Léleképítő |
2020. Április 24. | A szíved | Léleképítő |
2020. Május 13. | Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít | Léleképítő |
2020. Június 01. | Vállald fel önmagad | Léleképítő |
2020. Október 17. | Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők! | Léleképítő |
2020. Április 09.
Immunerősítő finomságot ajánlunk minden napra, amit könnyedén elkészíthetsz