A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. 1 Péter 5:10.
A minden kegyelem Istene örök dicsőségre hívott el minket. De a jelenlegi zűrzavaros világban a figyelmünk a betegségre, szenvedésre irányul. Az elmúlt napok legtöbbet feltett kérdése: meddig fog tartani? Mikor lesz vége?
Sokat utaztunk két kisgyerekkel, hosszabb utakra is. Tudták, hogy 7-8 órás út amig megérkezünk a nagyszülőkhöz, nagyon várták, hogy elinduljunk. De alig telt el fér óra, amikor elkezdték kérdezni: Ott vagyunk már? Sok van még? Bármivel próbáltuk lefoglalni őket, egész út alatt ismétlődött ez a kérdés: Ott vagyunk már?
Hasonló helyzetben érzem most magunkat. Tudjuk, hogy a végcél dicsőséges lesz, de a mostani állapot hosszúnak, és beláthatatlannak látszik. Isten azt ígéri, hogy a szenvedés csak átmeneti. Fájdalmas, kilátástalan, bizonytalan, amit körülöttünk tapasztalunk, de ez nem tart örökké. Ha az örökkévalóságból nézzük, akkor csak egy „rövid időnek” tűnik majd. A nehézségek közepette Isten felkészít, megszilárdít, megerősít, megalapoz.
Amikor megkérdezzük: Meddig fog tartani? Meddig leszünk bezárva, meddig fenyeget ennyire közelről a betegség? A válasz: Nem tudjuk, de megnyugtat a tudat, hogy Isten kezében van a jövőnk. Ott vagyunk már? Még nem értünk oda, még úton vagyunk, de tudjuk, hogy Isten olyan jövőt ígért, amely elfeledteti a jelenlegi szenvedéseinket. Isten erőt ad minden körülmények között.
| 2020. Április 03. | A minden kegyelem Istene | Léleképítő |
| 2020. Május 11. | Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok! | Léleképítő |
| 2020. Május 30. | Pünkösd jelentősége | Léleképítő |
| 2020. Június 18. | Ne menjen el mellettünk az élet | Léleképítő |
| 2020. Július 07. | Mennyei Atyánk a pilóta | Léleképítő |
| 2020. Július 26. | Vass Albert idézet | Léleképítő |
2020. Június 15.
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.