Jézus a politikai hatalom előtt 2. rész

Jézus a politikai hatalom előtt

2. rész

Jézus Heródes előtt

Majd a tömeggel közölte, hogy semmi bűnt nem talál Jézusban. A tömeg azonban tovább vádolta őt. "De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig." Luk.23:5 Nyilvánvaló hazugság volt az, hogy Jézus tanításával felzendíti a népet. Pilátus azonban a tömeg szavában mentőkötelet talált. "Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban." Luk.23:6-7 Heródes ún. negyedes fejedelme volt Galileának és Péreának. Alattvalói felett pallós joggal is rendelkezett, római polgárral szemben azonban csak a császár külön engedélyével járhatott el. ő végeztette ki Keresztelő Jánost.

Heródes már korábban felfigyelt Jézusra. "És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért muködnek benne ez erők. Heródes pedig ezeket hallvnda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból. Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni." Márk.6:14,16 Luk.13:31 Heródes nyilvánvalóan aggályoskodás nélkül hajlandó lett volna Jézus kivégzésére, mint, ahogy Keresztelő Jánost kivégeztette. "Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz." Luk.23:8-11 Nyilvánvaló, hogy Heródesben nem volt semmi fogékonyság mint Pilátusban. Ezért nem válaszolt Jézus egy szót sem. A zsidó vezetők talán attól féltek, hogy Jézus isteni hatalmát most magához veszi ezért siettetni akarták a dolgot és teljes igyekezettel vádolták. Heródes lelkivilágáról árulkodik, hogy nem restelt a zsidó tömeggel versenyezni abban, hogy ki tudja jobban kigúnyolni és bántalmazni Jézust. Beöltöztették fényes ruhába mint ál-. Messiás királyt. Heródes tehát visszaküldte őt Pilátushoz , aki feltehetőleg nem örült ennek, de mégis azon a napon" barátok lettek". (Luk.23:12)

Pilátus előtti második kihallgatás

Pilátus ezt követően le kívánta zárni ezt az ügyet és el akarta bocsátani Jézust. "Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyujtvén, Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bunt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. Megfenyítvén azért őt, elbocsátom." Luk.23:13-16 Ha semmilyen bunt nem talált benne miért akarta megfenyíteni. Nyilván a tömeg nyomásának engedve a fellázított tömeget igyekezett kielégíteni, így nem tudott helyesen cselekedni és szavaival éppen szándékával ellentétes irányba vitte tovább az ügyet. Isten látva az igazságra törekvését ezért mentőkötelet nyújtott neki. "A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta." Mt.27:19 Pilátust belső lelkiismereti meggyőződésében kívánta Isten megerősíteni.

Felvillant egy lehetőség. "Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?" Mt.27:15-17. Pilátus a nép igazságosságában bízott, hiszen Barabásról a következőket tudhatjuk meg. "Vala pedig egy Barabbás nevu, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el Ez a Barabbás pedig tolvaj vala." Márk.15:7, Ján.18:40

A nép igazságérzetében azonban hiába bízott, mert a papi fejedelmek elszántságukat mintegy átültették a tömegbe. "A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik." Mt.27:2O, Mk.15:11 A döntés nem is lehetett más. "Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást." Mt.27:21 Pilátus alig akart hinni a fülének, ezért újra a tömeghez fordult. "Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!" Mt.27:22 Az ő joga volt az ítélkezés, e kérdéssel a döntést a tömeg kezébe adta.

Pilátus ezután észérvekkel akarta a tömeget meggyőzni, amely ekkor már érvekkel nem volt meggyőzhető, szinte őrult módon kiabálta. "A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!" Mt.27:23 Majd hozzá tette. "Semmi halálra való bunt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!" Luk.23:22u.r. Pilátus most már nem csak tévedett de hibázott e kijelentéssel . Újból felvetődik a kérdés, miért fenyíti meg ha semmi bunt nem talál benne.

Ezután Pilátus előfogá Jézust és megostoroztatá. "Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá. A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot. És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére, És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt." Ján.19:1, Mk.15:16-19

'A korbácsolás szokásos eszköze a flagrum, rövid korbács volt, mely több bőrszíjból állt, a szíjjakra pedig vasgolyókat vagy hegyes birkacsont darabkákat kötöztek' / Dr.Tagányi Károly: Jézus Krisztus fizikai haláláról/ Pilátus ismét kísérletet tett Jézus megmentése érdekében: "Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bunt. Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!" Ján.19:4-5 A meggyötört Jézus látványa azonban nem indította meg a tömeget. "Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg!" Ján.19:6.e.r. Pilátus ekkor indulatosan haraggal szólt a papi fejedelmekhez. "Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bunt ő benne." Ján.19:6.u.r. Ekkor a papi fejedelmek kétségbe estek, hogy ennyi küzdelem után elvesztik az ügyet és kimondták azt amit nem akartak megvallani a helytartó előtt. "Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát." Ján. 19:7

'Nekünk törvényünk van!' kifejezéssel önmagukat ítélték el, hiszen igen magasrendu erkölcsi mértéket állított eléjük. "És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?! Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt." V.Móz.4:8, Zak. 8:16, 7:10 A papok kijelentése nyomán Pilátusban rémület támadt. "Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala; És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki." Ján.19:8-9. Vajon miért rémült meg? Valószínuleg eszébe jutott Jézussal folytatott beszélgetése, Jézus viselkedése a per illetve az ostorozás során. Vajon méltóságteljes viselkedésének az lehet a titka, amiről a papok beszélnek. Ezt kívánta megtudni Jézustól, de ő már nem válaszolt. ő már bizonyságot tett származásáról, Pilátus viszont megostoroztatta, holott ártatlannak találta őt, azután kiszolgáltatta őt, elárulta az igazságot. Nincs már mit mondani neki. Pilátus kétségbe esett. "Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?" Ján.19:10 Jézus válaszában "Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bune van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem." Ján 19:11 utalt arra, hogy ő honnét való, ezzel megválaszolta Pilátus előbbi kérdését is. Majd Jézus arról beszélt, hogy a papi fejedelmeknek, azért nagyobb a bunük, mert ők ismerték az igazság törvényét és a messiási ígéreteket, de Pilátus sem lesz vétlen, ha meggyőződése ellenére elítéli őt. Jézus szavai ismét érintették Pilátust. "Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!" Ján.19:12

.'Erre a fenyegető szóra Pilátus megadta magát. Hivatali társának az egyiptomi helytartónak Cornélius Gallusnak a sorsából tudhatta, mit jelent elveszíteni a császár barátságát, attól ugyanis a császár vissza vonta az 'Amicus Caesaris' címet, és elbocsátotta hivatalából. Elbocsátása után hamarosan a vádaknak olyan áradata zúdult rá, hogy öngyilkosságba menekült. Pilátus ezt nagyon jól tudta' /Gerhard Kroll:Jézus ny.457./ Pilátus megtört. Választania kellet az igazság mindenáron és önmagáért valókövetése és a következmények mérlegelése között. Pilátus rosszul választott "És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak." Luk. 23:25 Megrázó kép az igazság eleséséről és az igazságtalanság győzelméről.

Majd így olvashatjuk a további események feljegyzéseit. "Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és ule a törvénytevő székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának. Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!" Ján. 19:13-15 A papi fejedelmek és az általuk elhitetett nép végleg elutasította Jézust. Pilátus ítéletével kapcsolatban idézzük az alábbiakat. 'A római jog is úgy tartotta...,elítélni csak azt a vádlottat lehet, akinek a bunösségéről a bíró meg van győződve. Gyanú vagy az hogy nem egész biztos az ártatlanságban, csak feltételezés, ilyen esetben fel kell a vádlottat menteni' Zsilinszky János: Római büntetőjog.

A per utolsó mozzanatát Máté evangélista igy örökiti meg: "Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." Mt. 27:24-25 Pilátus önmaga felett mondott ítéletet, amikor Jézust még mindig igaz embernek nevezte, miközben kimondja felette az ítéletet. Az emberi önigazolás képtelenségéről a Bibliában igy olvashatunk. "Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten." Jer. 2:22

Végezetül Pascal gondolatait idézzük: 'Korunkban oly homályossá lett az igazság, a hazugság meg oly elfogadottá, hogy csak úgy ismerhetjük meg az igazságot, ha szeretjük.' / Pascal: Gondolatok 8O4-es számú töredék/