Stier: Reden Jesu

Stier: Reden Jesu

Holbach báró ezen estélyeinek egyikén, melyeken a század leghíresebb hittagadói szoktak összegyűlni, a legszabadabban és a legmulatságosabb módon folyt a társalgás a Szentírás állítólagos képtelenségei, ostobaságai és mindenféle ellentmondásai felett. Diderot, a bölcselő, aki nem kis részt vett a társalgásban, hirtelen a következő észrevétellel vetett véget neki: Csodálatos, Uraim, csodálatos, nem ismerek senkit, sem Franciaországban, sem sehol, aki több művészettel, és több elmésséggel tudna írni vagy beszélni. Dacára mindazon sok rossznak, amit - kétségkívül nem ok nélkül - ezen ördögi könyvről mondottunk, felhívom mindnyájukat, - ahányan itt vannak - írjanak valami elbeszélést, ami oly egyszerű, egyszersmind oly fenséges és megható legyen, mint a Jézus Krisztus szenvedésének és halálának az elbeszélése, amely ugyanazt a hatást tegye, mely oly erős és általánosan érzett kitűnést keltsen, s mely oly sok század után is ugyanazt a hatást gyakorolja. Ez a nem várt beszéd megdöbbentette az összes hallgatókat, s meglehetősen hosszú csend követte.

(Stier: Reden Jesu, VI. 496. o.)