Emil avagy a nevelésről

Emil avagy a nevelésről

"Megvallom, hogy a Szentírás fensége csodálatra ragad, s az evangélium tisztasága szívemhez szól. Tekintsd a bölcselők iratait, minden előadásbeli szépségük mellett, mily silányak ezzel összehasonlítva. Lehetséges, hogy egy oly egyszerű s egyszersmind oly fenséges könyv pusztán emberi mű legyen? Lehetséges, hogy az a személy, akinek történetét tartalmazza (az evangélium), maga puszta ember legyen? Rajongó vagy nagyra vágyó felekezeteskedő hangja ez? Minő édesség, minő tisztaság van modorában! Minő megnyerő kellem tanaiban! Minő fenség elveiben! Milyen mély bölcsesség szavaiban! Minő lélekjelenlét, minő pontosság, minő találóság feleleteiben! Minő uralom szenvedélye felett! Hol van az ember, hol van a bölcs, aki úgy tudna élni, szenvedni és meghalni, gyengeség és tüntetés nélkül?"

Jean-Jacques Rousseau: Emil avagy a nevelésről III. könyv