A teremtés csodái - Isteni geometria 1. rész



Természet, Szerző: Harold W. Clark - 2017. November 17. 2420

A teremtés csodái - Isteni geometria 1. rész

A természetben szinte korlátlan számú, és nagyon sokféle mértani alakzat van. Erre a következtetésre juthatunk a falevelek, a kristályok, az ásványok a gyümölcsök meg a növény- és állatvilág figyelmesebb tanulmányozásából. Ezt fedezhetjük fel a kaliforniai fürj finom tollazatában, a halak úszó mozdulatában, a szarvas kecses szökkenésében a puha hópelyhek arányosságában- és mindez csak parányi része annak a szépségnek, amely minden természetbarátot ámulatba ejt. Vegyük példának a hópelyhet. Hogy jobban megvizsgálhassuk felépítését, hajoljunk egy olyan vízzel telt hordó fölé, melynek a felülete éppen fagyni kezdett. Előbb egyenes füzérbe tömörült, apró kristályokat látunk. Ezekből nemsokára újabb csillagok ágaznak szét, de úgy, miközben mindig 60 fokos szöget zárnak be az előző füzérrel. Az egész kristályszerkezet addig ágazik, míg a díszes lepel az egész vízfelületet be nem borítja. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a befagyott ablaküvegen is. A hópelyhek szintén így képződnek, csakhogy a jégkristályok álló- vagy folyóvíz felületet helyett esőcseppekből keletkeznek a felhőkben.

A hópelyhek alakja nagyon sokféle, de mindig hatszögű, és mindig 60 fokos szögben ágazik tovább. Ezeknek az ágazatoknak szegényességétől vagy gazdagságától függ a hópehely finomabb vagy durvább szerkezete. Ha tüzetesebb vizsgálat alá akarjuk vetni a hókristályokat, menjünk ki a szabadba hóvihar idején. Vigyünk magunkkal egy darab fekete posztót, melyet egy ideig hűtőszekrényben tartottunk, hogy a ráhulló pelyhek ne olvadjanak el azonnal. Nagyítóval nézzük meg a hókristályokat, ügyelve hogy leheletünkkel el ne olvasszuk őket. Egész biztosan ámulatba ejt bennünket e kicsiny alakzatok bonyolult és finom szépsége, szemet gyönyörködtető, törékeny kecsessége.

Lehet, hogy nem világos előttünk, miért kell a víznek éppen így kristályosodnia. Egy szilárd jégdarabnak akármilyen kristályforma megfelelne; s mi több a jég akár amorf, nem kristályos alakban is létezhetne. Ám amikor ugyanebből a vízből felszálló pára megy át szilárd halmazállapotba igen fontos okból kapja éppen a hópehely formát. Nem kellene éppen hatszögűnek lennie, de azért valamilyen hasonló formában kellene megjelennie. Ha a felhőben lévő vízpára szilárd, amorf halmazba tömörülne, hó helyett jégeső vagy nagy jégdarabok zúdulnának alá az égből. Ezek a jégdarabok mind a növény-, mind az állatvilág veszélyeztetnék, s a földet is vastag jégréteg borítaná. Valami ilyesmi történik jégeső idején, s gyakran tanúi is voltunk katasztrofális kimenetelének. A pehelyszerű, finom hókristályok lassan hullnak az égből, és a földet csillogóan fehér, könnyű lyukacsos palástba bújtatják. Nemcsak, hogy nem tesznek kárt a növényvilágban, hanem védik a talajt a hidegtől és a fagytól. Ezek szerint a hópelyhek nemcsak a rendkívüli szépség, hanem az egész teremtett világban fennálló, célszerű jól megtervezett viszony példái is. Joggal nevezhetjük őket a Teremtő bölcsessége csodálatos bizonyítékainak.

 


 
természet geometria szabály törvényszerűség
Természet

Csodálatosan megteremtve 2. rész

2019. Február 26.

Az, ami mindjárt szembe tűnik a magzat csíralemezei létrejöttének különböző módjainál - melyeknek még nagyon sokféle változatát ismerjük -, hogy semmiképpen sem sorolhatók valamilyen evolúciós...

Egysejtű élőlények
2017. Április 02.
Változó földünk
2019. Február 11.

Keresés a cikkekben