A Jézus-ábrázolások története

A Jézus-ábrázolások története

Nem tudjuk pontosan, hogy a valóságban hogyan nézett ki Jézus, illetve Mária és József, de biztosan nem világos bőrű és szőke hajú európaiak voltak. A születés története címet viselő mozifilm történeti hűséggel ábrázolja a szent családot.

Az Újszövetség nem ad útmutatást Jézus külsejére

Mária, József és Jézus fekete afrikai eredete mellett már több történész is érvelt. Izraelben valóban olajbarna bőrű sémiták éltek, de nagyon kevés ábrázolás mutatja ilyennek a szent családot, sőt évezredeken át inkább kaukázusi típusként ábrázolták őket.

A nemrég bemutatott filmben (The Nativity Story) szereplő színészek mind sötét hajúak és sötét bőrűek, nemzetiségüket tekintve pedig van köztük guatemalai, ausztrál, ír és izraeli is, azonban mindannyian úgy néznek ki, mintha a Közel-Keletről származnának. A film nagyon ügyel a fizikai egyezésre, de ezzel ellentmond az eddigi keresztény elképzeléseknek.

Az Újszövetség egyáltalán nem ad útmutatást Jézus külsejére vonatkozóan, a Jelenések könyvében Jézus haját fehér gyapjúhoz, lábát pedig izzó fényű érchez hasonlítják. Ez a leírás tág teret ad az elképzeléseknek. Jézus fehér emberként történő ábrázolása Európában alakult ki a középkor kezdetén, amikor a sötétséghez rendkívül negatív képzetek társultak.

A gyermek Jézus pedig csak egy pár pillanatra tűnik fel a film végén.

A 8-9. századi Európa hittudósai, akik megszállottan kutatták a szenvedéstörténet jelképrendszerét, egyre inkább a zsidókra hárították Jézus halálának felelősségét. Így Júdást, Heródes királyt és Pontius Pilátust sötét, baljós hangulatot árasztó színekkel ábrázolták, míg Jézus egyre világosabbá vált.

"A keresztény művészet alapja a jó és a gonosz, illetve a világosság és a sötétség közötti küzdelem ábrázolása. Ez különösen így volt a 9-10. században, amikor a zsidók sötét színezetet kaptak (a művészetben), a keresztényeket pedig ragyogó fehéren ábrázolták" - állítja Colum Hourihane, a Princetoni Egyetemen a keresztény művészeti alkotások jegyzékét összegyűjtő intézet igazgatója. Ez a fehér ábrázolás a történet többi szereplőjére, Máriára, Józsefre és a tanítványokra is kiterjedt.

Természetesen az ember hajlamos úgy ábrázolni a többi embert, ahogy maga is kinéz. Amikor a kereszténység a Szentföldről eljutott a Földközi-tenger medencéjébe, majd Közép- és Észak-Európába, a Jézusról alkotott kép is idomult az új kultúrákhoz, vagyis egyre világosabb, sokkal inkább európai lett, mint közel-keleti, és sokkal inkább hasonlított egy írhez, mint egy izraelitához. "A keresztény művészet ideológiája abban nyilvánult meg, hogy olyan képet alkosson Jézusról, amellyel az egymást követő nemzedékek azonosulni tudnak" - mondja Dr. Lawrence Schiffman, a New York-i Egyetem héber és zsidó tanulmányok tanszékének professzora.

Tökéletes volt a kulturális asszimiláció

A történészek szerint a keresztény művészet rugalmassága nagy szerepet játszott abban, hogy a többnyire írástudatlan tömegek elfogadják, és helyi szinten azonosulni tudjanak a vallással. "A középkori Európában a lakosság többsége számára hihetetlenül nehéz volt az utazás, különösen olyan messzire, mint a Szentföld. Az emberek világról alkotott képe csupán közvetlen környezetükre korlátozódott, ezért ezt a környezetet szőtték bele a Jézusról és a szent családról alkotott elképzeléseikbe" - mondja Holly Flora, a New York-i Bibliai Művészeti Múzeuma kurátora.

Ez a megállapítás különösen igaz a karácsonyi és betlehemes misztériumjátékok fejlődésére. Betlehemet először Assisi Szent Ferenc készített 1223-ban az olaszországi Greccio templomának közelében, a játék szereplői egy ökör, egy szamár, egy szénával töltött vályú és természetesen igazi emberek voltak. A hagyomány gyorsan elterjedt először Itáliában, majd egész Európában, és idővel az élő jeleneteket miniatürizált ábrázolásokkal helyettesítették, amelyeket karácsony idején a templomokban állítottak ki. A betlehem, amely az áldott otthont jelképezte és büszkeség forrása volt, a 16. századra már általánosan elterjedt volt Nyugat-Európában.

A reneszánsz korára a fehér Jézus-ábrázolás már az európai gondolkodás szerves részévé vált. Ez a kép gyökeresedett meg később az Újvilág kultúrájában is. A szőke és kék szemű Jézus Warner Sallman 20. századi keresztény festő festményein élt tovább, akinek 1940-ben festett "Jézus feje" című ikonját 500 millió példányban nyomtatták ki. "Minden amerikai katona ezt a Jézusról készült képet vitte magával a II. világháborúba" - emlékeztet Diane Apostolos-Cappadona, a vallási művészet és kultúrtörténet professzora a Georgetowni Egyetem Muzulmán-Keresztény Megbékélés Központjában.

A nyugati keresztények szerint a szent család világos bőrű volt, Jézus pedig nem nagyon különbözött külsejében Brad Pitt-től. Talán éppen ez az, ami miatt a "Születés története" című film sokak számára érdekes lehet.