A természet Istenről beszél A titokzatos zsiráfnyak

A természet Istenről beszél

A titokzatos zsiráfnyak

A zsiráf nyakának hosszúsága mindig izgalmas téma volt az emberek számára. A monda szerint ez az állat is "normális" nyakkal látott napvilágot, de egy nap, mivel a többi állat lelegelte előle a füvet és az alsóbb faágak lombjait, a felsőbb ágak után "nyúlt" - és élve maradt. Az évszázadok folyamán az a zsiráf maradt életben, amelyik hosszabb nyakat viselt.
Ha ezt a dajkamesét hallja egy óvodás vagy egy alsós elemista, hát elhiszi, egészen addig, amíg saját eszével nem kezd gondolkodni. Ekkor rájön, hogy ennek az állatnak a nyaka - ugyanúgy, mint a többinek - nincs gumiból (hacsak nem veszi figyelembe játékzsiráfját), hanem húsból és csontból, vérerekbôl és idegekből. Tegyük fel, hogy a zsiráf már előre tudta, ő pont egy magas ágat akar lelegelni, de azzal már nem volt tisztában, hogy hány nyakcsigolyája van, és hányra van még szüksége ahhoz, hogy elérje azt a magas ágat!?

A léglökéses repülőgépek és rakéták korszakának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a zsiráf nyaka titkának a nyitjára jöjjünk. Ugyanis felfedték, hogy a zsiráf vérkeringése kőolajvezetékre hasonlít, és hogy kitűnő szolgálatot tenne az asztronautikában.
A modern repülőgépek óriási sebességgel száguldanak. A szatelliteket kilövő rakéták ennél még nagyobb gyorsaságot érnek el. A hirtelen fordulatnál, a felszállásnál vagy megállásnál a vonzóerő mesterségesen annyira megnövekedik, hogy a pilótának legtöbb vére a lábába száll. Az agy táplálék (vér) nélkül marad,
és beáll az ideiglenes eszméletlenség állapota. (Lám, mi vár a jövendő holdweekendezőkre!) És ekkor a tudósoknak eszükbe jutott a zsiráf: a kis feje - hosszú nyakának köszönve - két és fél méterre van a szívétől.

Amikor a végtelennek tűnő erdőségben rohanni kezd, feje az óra ingájához hasonlóan "kileng" - mégsem jut eszébe elájulni. Bizonyára végtelenül erős és bonyolult összetételű szíve van - gondolnánk. Ezért azután Dél-Afrikában a boncasztalra került majd harminc zsiráf, hogy megfejtsék nyakának titkát. Szíve teljesen normális volt. Hasonlított az őz, a zebra szívére. Ekkor boncolni kezdték a nyakát. Nyakának artériájában speciális "szivattyútelep"' helyezkedik el, és ez segíti a szív működését. (Az állat titka tehát nyakának vérereiben van!) Ezek szelepek, amelyek pontos időközökben nyílnak és csukódnak. Minél közelebb jutunk a fejhez, annál sűrűbb a szelepek elhelyezkedése.

Ezek után készek vagyunk azt hinni, hogy a zsiráf hosszú nyaka későbben fejlődött ki, szíve normális testhez alkalmazkodott. A hosszú nyak miatt késôbb "megrendelték"', "megtervezték", majd megvalósították a speciális szivattyútelepet. Kinek az agyszüleménye ez? Ki gondolt már előre arra, hogy ezt a hosszú nyakú állatot megvédje az ájulástól? Ki viselte gondjukat évszázadokon át, hogy ezek az élelemre vágyó állatok
hozzáférhessenek eledelükhöz - még a legmagasabb ágakon is?

Sajnos, a zsiráf, még ha értelmes volna is, akkor sem tudna válaszolni ezekre a kérdésekre, mert teljesen néma. A halálos találatot is "szótlanul"' elfogadja. Vannak emberek, akik szívesen hangoztatják a természet zsenialitását, az élet kifogyhatatlan lehetőségeit. Azután, ha ilyesmit akarnának bemagyarázni egy-egy gyermeknek, valamelyikük biztosan megkérdezné: Hogy lehet az élet - még ha nagybetűvel írjuk is - zseniális, amikor nem élő személy?
És ekkor még a tudatlan emberpalánta is felfogja: sem a természet, sem az élet nem magyarázható meg a Teremtő Isten bölcsessége, személye nélkül.