A természet Istenről beszél - "A leleményes csirke"

A természet Istenről beszél - "A leleményes csirke"

A tojásban fejlődő csirke nagyon gazdaságosan használja ki a tojás űrtartalmát. A nyakát behajtva és csőrével a hasa felé fordulva várja világrajöttének idejét. A harmadik hét végén a csirke már életképes. Ki kell jönnie a héjából, de hogyan? Nincs hely arra, hogy kinyújtsa a nyakát, és hogy csőrével rákoppintson. Ahogy a csőre áll, csak a saját hasát tudná megsérteni -- semmi mást. A helyzet igen komoly. Erre azonban senki sem gondol. A gazdasszony csupán a napokat számlálja, és várja a csirke kelését, a kotlós viszont csak ül, és semmilyen probléma megoldására nem alkalmas -- még a kiscsirke sincs tudatában annak, hogy milyen kellemetlen helyzetbe jutott... De, minden rendben van. A meghatározott időben -- kuc! kuc! -- a tojáshéj megtörik, és egy erőtlen lény a napvilágra jut. Hogy sikerült ez neki?

Valaki gondoskodott erről (valaki, aki ismerte a helyzet nehézségét). A kelés előtti napokban a csirke csőrén egy kis sárga dudor formálódik éppen a héj irányában. A fej természetes előre- hátra mozdulataival a csirke reszeli és töri a tojáshéjat, amíg az meg nem nyílik.

Később ez a ,,szarv'' a csőrön a csirke számára hátrányos lenne. Akadályozná a fűben és a kórók közötti csipegetésben. Valaki ezzel is számolt. Ha nem vennéd kezedbe a csirkét életének első napjaiban, sohasem vennél tudomást erről a jelenségről. Ugyanis a harmadik napon eltűnik ez a dudor, és a csőr egészen normális alakú lesz.

A Teremtő Elme alapos gondoskodásáról tanúskodik ez az ,,apróság is'', amely a csirkét a világra segíti.