Tudósok Istenről és a tudományról

Tudósok Istenről és a tudományról

Lehet egy jó tudós istenhívő? - tette fel nemrég a kérdést egy New York-i tudományos konferencián a hallgatóság egyik tagja. A Nobel-díjas előadók egységes válaszát az 1985-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Herbert A. Hauptman adta meg: nem. "A hit a természetfelettiben és főleg Istenben nemcsak összeférhetetlen a tudománnyal, hanem az emberi faj jólétére is káros" - idézte a tudós szavait első oldalas cikkében a The New York Times.

A vallás elutasítása ennek ellenére nem minden kutatóra jellemző, sőt miközben vallásos csoportok egyre gyakrabban vonják kétségbe az evolúcióval, az AIDS-megelőzéssel és az őssejtkutatással kapcsolatos nézeteket, azoknak a tudósoknak a száma is nő, akik már nyíltan mernek beszélni hitükről. Sokak szerint azonban még nincsenek elegen. "A hit sajnos még mindig tabutéma a tudósok között" - véli Francis S. Collins, az Egyesült Államok Emberi Génállomány-kutató Intézetének istenhívő igazgatója.

A kutatók már évszázadok óta ugyanazt vallják: a tudományos tanokat bármikor meg lehet cáfolni kísérletekkel és új megfigyelésekkel. A vallásos emberek ezzel szemben a cáfolhatatlan teremtésben és egy természetfölötti erő létezésében hisznek. A tudósok többsége a vallást egyfajta mágikus hitnek tekinti, a hívők viszont a tudományt gondolják istentelen vállalkozásnak, a tudósokat pedig gőgös világiaknak, akik semmibe veszik az istenfélő embereket. Sok tudós, mint például az evolúciót kutató Stephen Jay Gould, egyszerően összeférhetetlennek nevezi a két nézetet.

Mégis, amikor a Tudományos Haladás Amerikai Szövetsége (American Association for the Advancement of Science) a hit és a vallás szétválasztásának szentelte éves győlését, tudósok százai zsúfolódtak össze az előadóteremben. Sok résztvevő nem értett egyet a két nézet teljes elkülönítésével, mert véleményük szerint a tudósok erkölcsi nézetei minden esetben befolyásolják munkájukat.

Noah Efron, az izraeli Bar-Ilan egyetem munkatársa is úgy véli, hogy a tudósokat ugyanúgy saját elveik és értékeik vezetik, mint bárki mást. Az ötlet, hogy a tényeket és a személyes nézeteket külön lehet választani, teljesen ellentmond a tudomány eddigi történetének - mondta előadásán a kutató. Tudóstársa, Collins - aki éppen könyvet ír a vallásról - szintén úgy gondolja, hogy a hitet és a tudományt nem szabad teljesen elválasztani egymástól. Collins azt is megjegyezte, hogy nem is olyan régen még majdnem minden tudós hívő volt. "Isaac Newton több tanulmányt írt a Bibliáról, mint a természet törvényeiről" - tette hozzá.

Mégis sokakat meglepett, amikor a befolyásos Nature magazin 1997-es közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a biológusok, matematikusok és fizikusok negyven százaléka hisz Istenben, sőt imádkozik is. A megkérdezett kutatókat az amerikai tudósok szaknévsorából keresték ki, de éppen ezért sokan vitatják a kutatás eredményeit. Ha az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagjait kérdezték volna, az istenhívők aránya a tíz százalékot sem érte volna el - mondták a kritikusok.

A tiltakozások ellenére ma már egyre több tudós vállalja hitét a nyilvánosság előtt. Többségük azt állítja, hogy olyan létező Istenben hisz, aki nem avatkozik bele a természet törvényeibe. Murray, a Vatikán tudományos tanácsadójának számító Pápai Akadémia tagja is azt állítja, hogy a vallásnak helye van a tudományos életben. "Ha valaki az igazságot keresi, minden lehetséges megoldást figyelembe kell vennie, még a természetfelettit is" - foglalta össze nézeteit.

Forrás:The New York Times - Magyar Hírlap 2005-08-24 (10. oldal)