Mit ír a Biblia a Nap, a Hold és a csillagok eredetéről?

Mit ír a Biblia a Nap, a Hold és a csillagok eredetéről?

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Móz 1:1)

„Azt mondta ezután Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre! Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat. Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És lett este és reggel: a negyedik nap.” (1Móz 1:14–19)

„És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: ...Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég zúzmaráját? Kővé merednek a vizek, és befagy a mélység színe! Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait? Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit? Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében, és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé? Ismered-e az ég törvényeit, és te határozod-e meg uralmát a földön?" (Jób 38:1, 29–33)

„Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod?” (Zsolt 8:4–5)

„Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.” (Zsolt 19:1)

„Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket.” (Zsolt 33:6)

„Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.” (Zsolt 89:12)

„Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.” (Zsolt 102:26–27)

„Amit akar, az Úr mindent megtehet égen, földön, tengeren és minden mélységben.” (Zsolt 135:6)

„Az, aki a földkorong felett trónol, melynek lakói olyanok, mint a sáskák; aki kiteríti, mint a fátylat, az eget, és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül.” (Ésa 40:22)

„Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak.” (Ésa 42:5)

„Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem; az én kezem feszítette ki az eget, és minden seregének én parancsoltam.” (Ésa 45:)

„Így szól az Úr... Gyászba öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá takaróul.” Ésaiás 50,1.3)

"Ó, Uram, Isten! Íme, te alkottad az eget és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal; neked semmi sem lehetetlen." (Jeremiás 32,17)

"Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket," (Jeremiás 1,15)