A növények terjedése



Természet, Szerző: Fekete István agrármérnök - 2017. Február 11. 3357

A növények terjedése

Ki ne csodálná az erdők, mezők virágait? A sok-sok szépség láttán számos rejtett esemény nem is jut eszünkbe: mitől lesz kék a virág, miért éppen hosszúkásra nőnek az egyes szirmok, vagy honnan van a magvak, a termések forma- és színgazdagsága? Ki tud mindezekre magyarázatot adni? Végtelenül bölcs Tervező húzódik meg mindezek mögött.

Legtöbbször nem is gondolunk a növények terjedésének sokféle lehetőségére. Vizsgáljunk meg közelebbről néhány ismertebb növényt, miként maradhatnak fenn emberi közbeavatkozás nélkül.

A nenyúljhozzám domb- és hegyvidékeink erdeinek tisztásain, parkokban, kertekben, bozótokban, útszegélyeken, törmelékes helyeken fordul elő; üde és nedves, tápanyagban dús, humuszos talajokon, párás helyeken található. A halvány, sarkantyús virágok helyén megnövő termések különös módon, maguk repítik el a beérett magvakat. Érintésre a megszáradt terméshéj felpattan, s a benne lévő magvak a környezetben szétszóródnak, így biztosítva az új egyedek felnövekedését az eredeti termőhelytől kissé távolabb.

A gyermekláncfű termése széllel terjed: mintha piciny ejtőernyők szállnának a levegőben. Sokszor mi magunk is puszta játékosságból járulunk hozzá e kedves kis növény terjesztéséhez. Termése hosszúcsőrös, a csőr tetején van az ernyő-alakú bóbitája. A piciny termés felépítése ugyan szabad szemmel alig figyelhető meg, de a bakszakállnak hasonló, ám jóval nagyobb termésén már jól látható, hogy a mag barázdás, amelyen apró fogacskák emelkednek ki. Ha a termést a szél felkapja, nagy messzeségbe is eljuthat, ahol a talajra kerülve, nedvesség hatására a mag felületén lévő fogacskák megkapaszkodnak a növényi részekben. Eközben a mag szinte a talajba fúródik; a fogacskák is ezt segítik elő. Eközben a hosszúcsőrű magot díszítő szőrbóbita leválik, s nem akadályozza a mag földbe jutását.

A juharfa termését szemügyre véve is azt vesszük észre, hogy a szél segítségével juthat el az anyanövénytől távolabbi helyekre. A fáról lehullva forgó mozgással indul el a talaj felé, miközben a szél messzebbre is elviheti.

Más növények állatok szőrébe kapaszkodva kerülnek távolabbi helyre, olykor pedig az állat a táplálékával együtt fogyasztja el a termést is. A növény magja az emésztőcsatornán keresztülhaladva nem indul csírázásnak, de csíraképességét sem veszíti el; s a földre hulló trágyával mindjárt a legelőnyösebb környezetben, a megfelelő időben csírázásnak indul, így biztosítva a növényfaj fennmaradását. Mennyi tervezői találékonyság húzódik meg mindezek mögött!

A gyommagvak érdekessége, hogy csíraképességüket olykor 15-20 évig is megőrzik, ami annyit jelent, hogy egyes magvak még a termés évében csírázásnak indulhatnak, míg mások – bár a talajban vannak – mégsem csíráznak, csak a következő évek valamelyikében. Miért nem indul mind csírázásnak? Mi az oka annak, hogy csak a későbbiekben ébrednek szunnyadásukból? Sok kérdést feltehetünk, de a válasz egy lehet: a megmaradás érdekében olyan törvénynek engedelmeskednek, amely részleteiben előttünk még sokáig rejtve marad.

Ha így van ez a vadon termő növényekkel, akkor megkérdezhetjük azt is, hogy a termesztett növények elterjedése megoldódna-e ilyen módon, emberi beavatkozás nélkül? Általánosságban elmondhatjuk, hogy a termesztett növények vad rokonai kivétel nélkül emberi beavatkozás nélkül szaporodnak, terjesztésükhöz nincs is szükségük segítségünkre. A termesztett gabonafélék szemtermése beéréskor kipereg, így könnyen a talajra jut. Ha magukra hagynánk őket, nem pusztulnának el. Lehet, hogy elvadulnának – miként erre példáink vannak, de a vad növények magukban hordják a termesztett értékes tulajdonságait is, amelyek gondos emberi beavatkozás következtében mind meg is jelenhetnek, és ezt a növénynemesítők is jól ismerik.

Egy termesztett növényünk van, a kukorica, amely azonban csak emberi segítséggel maradhat fent: ha magára hagynánk, a kukoricaszemek nem válnának le a csutkáról, a csutka is csak a növény szárán maradna, s a szemeket borító hosszúkás levelek is biztonságos fogságban tartanák a csírázásra váró szemeket. Nincs is vad rokona, amelyből az ember kinemesíthette volna. Hogyan maradt volna fenn tehát akkor, ha csak az ember jelenlétében van biztosítva fennmaradása? A válasz egyszerű: együtt lett teremtve az emberrel.


 
virág növény erdő magvak termés teremtés kezdet
Természet

Csodálatosan megteremtve 3. rész

2019. Április 02.

Mindezt könnyű elmesélni, de azt már nem, hogy miként jött létre? Úgy látszik, hogy a magzat minden részének megvan az a "képessége", hogy egy bizonyosa szervvé váljon.

Mindennél nagyobbak...
2019. Április 11.
Milyen csodálatos Isten!
2017. Március 14.
Változó földünk
2019. Február 11.

Keresés a cikkekben