Keresés

Valóság-e a menny? Emberek milliói sóvárognak egy kevésbé zûrzavaros világ után. Jóllehet különbözõ okokból, de szeretnének elmenekülni errõl a bolygóról s áttelepülni a világûr egy békésebb, boldogabb helyére. Az emberek egy jelentõs csoportja a menny felé tekint. Az õ reményeik nem laboratóriumi körülmények között létrehozott tájak és újrahasznosított vegyi anyagok tudományos elõállításán nyugszanak. Olyan új hazát keresnek, amely teljesen mentes az emberi hibáktól és befolyásoktól. Ahol nincs önzés, büszkeség és bûn. Ez a hely a menny!

Az 1700-as évek felvilágosodása óta a nyugat társadalma nagy hangsúlyt helyez a tudomány értékére. Az egész kultúrára jellemzõ idegenkedés – a sötét középkori babonasággal és félelemmel szemben – az ellentétes végletbe hajtotta a mûvelt osztályt, mégpedig a természetfölötti tagadásába. Ez a beállítottság annyira eljutott az átlagemberhez, hogy a mai tudományosan gondolkodók mellõznek vagy kerülnek mindent, amit nem lehet tudományosan bebizonyítani: Istent és az összes láthatatlan realitást, ami körülveszi õt. Az ember továbbra is vágyakozik kapcsolatba lépni a Földön túli világgal. Ennek egyik megnyilvánulása az a lelkesedés, amely körülveszi a modern "prófétákat". Vajon rendelkeznek-e azzal a képességgel, hogy üzeneteket vegyenek át a láthatatlan világból?

Szükségem van Istenre ahhoz, hogy jó ember legyek? Képes az egyház valami olyat nyújtani, amit nem akarok nélkülözni? Vajon a keresztények hite több a bizonytalan túlvilággal való vigasztalásnál? Milyen is a meggyõzõen megélt hit? Ezekre és még sok más kérdésre keres választ a könyv az aktuális irányzatok és kihívások összefüggésében, a hetednapi adventisták, a világ egyik leggyorsabban növekvõ keresztény egyháza példája által. JELENLEG NEM KAPHATÓ.

Mi állandó folyton változó világunkban? Mi az, ami idõszerû volt kétezer éve, idõszerû volt a múlt században és a jelenben is éppoly aktuális? A Szentírás egyetlen személyrõl szólva mondja: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13:8) Dr. Szigeti Jenõ szóban és írásban hirdeti, hogy Jézus élõ személy, Akinek helye van a szívünkben, hogy szavainkat, tetteinket irányítsa. A retorika nem ér semmit. Sem a múlt pontos ismerete, sem a jövõ – akár bibliai próféciák alapján történõ – kutatása nem olyan fontos, mint az, hogy Jézus ma jelen legyen életünkben. Megtaláljuk Õt, ahogy elénk rajzolódik az evangélium lapjain, mint bölcs tanító, meglelhetjük õt az elcsendesedésben, és felmagasztosul elõttünk, mint a dicsõségben eljövendõ, de mindenképpen úgy, mint az egyetlen, aki megoldást képes hozni a vergõdõ világnak.

A remény élteti az embert — milyen gyakran mondjuk ezt. Sajnos, gyakran el is veszítjük reményünket, mivel látjuk a körülöttünk levõ világ ridegségét, a híreket a háborúságokról, gyógyíthatatlan betegségekrõl, a természet fékezhetetlen megnyilvánulásairól, a növekvõ gonoszságról. Mit mond minderre Isten? A nagy reménység c. kötet végigvezet minket attól fogva, hogy a rossz, a bûn bejött világunkba, egészen addig, amikor is Isten hatalmából és szeretetébõl végleg távozik majd. A könyv üzenete: mindnyájan élhetünk abban a reménységben, hogy Istennél van a megoldás, aki jó véget és nem rosszat gondolt el nekünk.

Ez a kis kötet meghívja az olvasót, hogy idõben mintegy kétezer évet visszaszámlálva - beleélve magunkat az akkori életkörülményekbe - tegyünk egy utazást Jézus Krisztussal tevékenysége hét helyszínének vidékein. Hamarosan tapasztaljuk az olvasás során, mennyire valóságos világba lépünk. Miközben a szereplõk megelevenednek, a kibontakozó erkölcsi tanulságokkal azonosulni tudunk, és az hatással lesz gondolatainkra, kimondott szavainkra, minden tettünkre.

  Jelenleg nem kapható!                                                                                               A világ sok ezer kérdésére nincs csak egyéni válasz. Ha meg akarjuk válaszolni a címben feltett kérdést, fontos megvizsgálnunk azt, hogy mi történt a 21. századi ember Istenrõl alkotott fogalmával? Miért ver bennünket Isten háborúval, természeti katasztrófával? Miért bünteti Isten az ártatlanokat? Valóban ilyen lenne Isten, aki úgy szerette a világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta? ( Jn 3:16)

Véletlenül vagyunk itt ezen a bolygón? Egyszer magától, a ködös múltban elindult valami, ami vaktában itt ezt, ott amazt maga után hagyott? Így mi is csak magunkra számíthatunk, és ki vagyunk téve a teljesen fel sem térképezett „természeti erõknek”? Vagy volt egy hatalom, amely ugyan elindította létezésünket, de valahogyan mégis magunkra maradtunk a hatalmas világnak ebben a távoli zugában? Ez a kis kötet merõben más képet tár elénk.

Válságban van a kereszténység. A halálos kór nem egyéb, mint a tehetetlenség, ami tagjaiban pusztít. Jelentõs intézményrendszere van, remekül képzett „alkalmazottakkal”, klerikusokkal és profi laikusokkal, de a hétköznapi hitüket gyakorló keresztények száma fogy. Nagyon sok a rangrejtett keresztény, aki ugyan még a szavaival vallja, hogy õ Krisztushoz tartozik, de élete ezt nem igazolja. 

Amíg nem találkozunk olyan emberrel, aki - hogy így fogalmazzunk - más, mint mi vagyunk, nem sokat foglalkozunk olyan bibliai igazságokkal, amelyek nem bukkannak fel a mindennapos gyülekezeti gyakorlat, vagy a családi élet alkalmával. Néha sokkoló élményt jelent szembesülni egy, számunkra új látásmóddal.