Keresés

A minap belém nyilallt a felismerés: „Jaj nekem, már a nyár fele eltelt! Megvalósítottam mindent, amit idén nyáron szerettem volna? Kellően kipihentem magam és frissen felvértezve fogadom a szeptembert?”

Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt az igeszakaszt, többet mond el annál, hogy csupán bízzunk és reménykedjünk. Nem azt mondja, hogy mondjuk el a gondjainkat Istennek, és azt sem, hogy beszéljünk gondjainkról Istennel, hanem azt, hogy vessük a gondjainkat Istenre.

Ha az őrzőangyalommal találkozom, lesz egy kérdésem hozzá: Hányszor toporgott türelmetlenül mellettem, hogy végre szólaljak meg és tegyek bizonyságot Isten irántam való szeretetéről.

Amikor gyermekeinkkel családi nyaralásra mentünk, tudtuk, hogy az út hosszú és fárasztó lesz.  A gyermekeink gyakran kérdezték „milyen lesz az a hely, ahova megyünk, mit fogunk ott csinálni, lesznek más gyerekek is?

Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül...

„... Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből… (5Mózes 6:1-5, 7).

Nem rég valakitől hallottam ezt a mondatot, és azt vettem észre, hogy napközben is ezen gondolkodom. Milyen igaz! Bárhogy néz ki az út, végig kell menni rajta.

Életemben, ha vissza gondolok sokszor voltam csüggedt és reményvesztett. Hagytam, hogy ezek az érzések hatalmukba kerítsenek és uralkodjanak rajtam. Biztos Te is voltál már úgy, hogy azt gondoltad feladod, mert nem látsz reményt és kiutat csak nehézségeket.

Tesztelték és pozitív lett! A diagnózis egyértelmű, a vírus megtalálta és tápláléknak tekintette a testét. Eleinte csak láztünetek, majd, ha sikerül birtokba venni a tüdőt, nehéz légzés, általános gyengeség.

A Biblia ősi lapjait olvasgatva időnként egészen modern fogalmakkal találkozhatunk. Ha nem is a konkrét szavakkal vagy kifejezésekkel, de azoknak egy-egy kitűnő illusztrációjával – már amennyiben alaposan végiggondoljuk a leírást.