Keresés

Szinte minden alkalommal, amikor egy-egy különleges szükségletű barátommal vagy ismerősömmel beszélgettem, az derült ki, hogy nem a fogyatékosságukból közvetlenül eredő nehézségeket tartják a helyzetükből adódó legnehezebb tehernek, hanem a legfőbb gondjuk az emberek hozzájuk való viszonyulása.

Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.

A Biblia egyik legmeghatóbb történetével találkozunk A jelenések könyvének első fejezetében. János, a szeretett tanítvány közel száz éves már, a tanítványok közül rajta kívül senki sincs életben, már közel hetven éve annak, hogy Jézus, akit annyira szeretett, elköszönt tőle és megígérte, hogy visszajön értük.

Ebben a gyógyulási történetben olyan nő szerepel, aki 12 éve beteg. Betegségét nem tudja senki mert azt szégyen elmondani. Minden pénzét az orvosokra költötte, de nem tudták meggyógyítani.

Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.

A bírák könyve 11. és 12. fejezetben találunk egy különleges történetet, melynek ez a híradás is része. A főszereplő Jefte..

Interneten olvastam az alábbi írást. Szerzőjét nem ismerem, de gondolatait érdemes megszívlelni, ezért megosztom. Emlékeztessük magunkat időnként, ha elfelejtjük a pillanat értékét.

Habakuk könyvének bevezető része ama nagy teher rövid részletezéséről szól, melyet a próféta az ő Kr.e. 7. századi szolgálatának kezdetén látott maga előtt. E lelki teher alapját a babiloni fogságot megelőző időszakban tapasztalható erkölcsi romlás, erőszak, igazságtalanság és törvénytelenség képezte.

„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre…” (Lk 13:8-9, RÚF).

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig...