Keresés

Lehet-e feszültség Isten egyházában? Elvárható-e, hogy mindent egyformán lássunk? Ha nem, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik más álláspontot képviselnek?

A Titanic katasztrófa egyik túlélője Archibald Gracie IV., egy jómódú, alabamai születésű skót-amerikai volt – egyúttal ő a harmadik utólagos áldozat, nyolc hónappal későbbi halálát ugyanis a katasztrófa átélése következtében létrejött komplikációk okozták.

A Szentírást – történelme során – több csoda kísérte. A legnagyobb csoda, hogy aki a Bibliát olvasva az élõ Istennel találkozik, rátalál az örök életre, és krisztusi emberré formálódhat. A szerzõ szót ejt a közelmúlt újabb felfedezéseirõl, amelyek egyrészt alátámasztják a Biblia hitelességét, másrészt segíthetik annak jobb megértését. Ugyanakkor olvashatunk a Szentírás szövegének kialakulásáról, hitelességérõl, a Messiásra vonatkozó próféciákról, Jézus és az apostolok Ótestamentumhoz való viszonyáról és néhány érdekességrõl a Bibliával kapcsolatosan.

Manapság a kompromisszum nem helytelen szó. Sokszor csodálatos dolognak számít segíteni, gondoskodni valakirõl és fenntartani az egyetértést és békét a kapcsolaton belül. A házasságban a megállapodás a házi békét, a nyugalmat ösztönzi. Ám amikor a keresztények az igazság alkotóelemeivel kapcsolatban egyezkednek – feláldozva ezzel a bibliai erkölcsi elveket – azért, hogy elérhessék a békét, akkor ez végzetessé válik.

Szükségem van Istenre ahhoz, hogy jó ember legyek? Képes az egyház valami olyat nyújtani, amit nem akarok nélkülözni? Vajon a keresztények hite több a bizonytalan túlvilággal való vigasztalásnál? Milyen is a meggyõzõen megélt hit? Ezekre és még sok más kérdésre keres választ a könyv az aktuális irányzatok és kihívások összefüggésében, a hetednapi adventisták, a világ egyik leggyorsabban növekvõ keresztény egyháza példája által. JELENLEG NEM KAPHATÓ.

A remény élteti az embert — milyen gyakran mondjuk ezt. Sajnos, gyakran el is veszítjük reményünket, mivel látjuk a körülöttünk levõ világ ridegségét, a híreket a háborúságokról, gyógyíthatatlan betegségekrõl, a természet fékezhetetlen megnyilvánulásairól, a növekvõ gonoszságról. Mit mond minderre Isten? A nagy reménység c. kötet végigvezet minket attól fogva, hogy a rossz, a bûn bejött világunkba, egészen addig, amikor is Isten hatalmából és szeretetébõl végleg távozik majd. A könyv üzenete: mindnyájan élhetünk abban a reménységben, hogy Istennél van a megoldás, aki jó véget és nem rosszat gondolt el nekünk.

Ez a kis kötet meghívja az olvasót, hogy idõben mintegy kétezer évet visszaszámlálva - beleélve magunkat az akkori életkörülményekbe - tegyünk egy utazást Jézus Krisztussal tevékenysége hét helyszínének vidékein. Hamarosan tapasztaljuk az olvasás során, mennyire valóságos világba lépünk. Miközben a szereplõk megelevenednek, a kibontakozó erkölcsi tanulságokkal azonosulni tudunk, és az hatással lesz gondolatainkra, kimondott szavainkra, minden tettünkre.

Véletlenül vagyunk itt ezen a bolygón? Egyszer magától, a ködös múltban elindult valami, ami vaktában itt ezt, ott amazt maga után hagyott? Így mi is csak magunkra számíthatunk, és ki vagyunk téve a teljesen fel sem térképezett „természeti erõknek”? Vagy volt egy hatalom, amely ugyan elindította létezésünket, de valahogyan mégis magunkra maradtunk a hatalmas világnak ebben a távoli zugában? Ez a kis kötet merõben más képet tár elénk.

Válságban van a kereszténység. A halálos kór nem egyéb, mint a tehetetlenség, ami tagjaiban pusztít. Jelentõs intézményrendszere van, remekül képzett „alkalmazottakkal”, klerikusokkal és profi laikusokkal, de a hétköznapi hitüket gyakorló keresztények száma fogy. Nagyon sok a rangrejtett keresztény, aki ugyan még a szavaival vallja, hogy õ Krisztushoz tartozik, de élete ezt nem igazolja. 

Amíg nem találkozunk olyan emberrel, aki - hogy így fogalmazzunk - más, mint mi vagyunk, nem sokat foglalkozunk olyan bibliai igazságokkal, amelyek nem bukkannak fel a mindennapos gyülekezeti gyakorlat, vagy a családi élet alkalmával. Néha sokkoló élményt jelent szembesülni egy, számunkra új látásmóddal.