És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve...
Nem rég valakitől hallottam ezt a mondatot, és azt vettem észre, hogy napközben is ezen gondolkodom. Milyen igaz! Bárhogy néz ki az út, végig kell menni rajta.
Ne gondold, hogy a kihívásaiddal Istennek gondot okozol.
Amikor nehézségek és kétségek vesznek körül, idézd fel azokat a kedves emlékeket, eseményeket amelyek sokat jelentettek Neked az életedben. Amikor telnek a hétköznapok, munkánk és kötelességeink végzése közben megfásulunk és belefáradunk a küzdelmekbe, a negatív gondolatok gyakrabban megtalálnak minket és ezt sugározzuk a környezetünkre.
„... Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből… (5Mózes 6:1-5, 7).
A minap belém nyilallt a felismerés: „Jaj nekem, már a nyár fele eltelt! Megvalósítottam mindent, amit idén nyáron szerettem volna? Kellően kipihentem magam és frissen felvértezve fogadom a szeptembert?”
2020. Május 29.
Szöveg… Nagyítás... Vetítés... Duma... Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort! Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, ha már nem is figyelünk igazán arra, ami körülöttünk szól. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni...