Szöveg… Nagyítás... Vetítés... Duma... Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort! Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, ha már nem is figyelünk igazán arra, ami körülöttünk szól. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni...
Milyen érdekes volt, amikor erőteljesen kitört a járvány, és nem lehetett kimozdulni, a hírek arról szóltak, hogy Balaton parton olyan élet van, mint a legerősebb szezon idején.
Soha nem volt és nem lesz megfelelőbb pillanat egy jobb életet élni, Soha nem volt megfelelőbb idő átadni az életedet Jézusnak!
Minden helyzetben igaz két dolog, ahogy most is. Egyrészt Istent nem érte váratlanul a világjárvány, másrészt nem vált semmissé az ígéret, miszerint akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat szolgálja.
Isten teremtette az illatot a fákba, a virágokba. Nemcsak a testnek, a léleknek is van illata. Most, amikor érezzük a tavasz illatát, gyakran jut eszembe ez a Bibliavers. Ó, milyen kellemes érzéssel tölt el a jó illat! A hölgyek szeretik a finom illatokat.
Isten egy „Új világot” tervez nekünk adni, ez a menny. Az ellensége is ma egy „új világrendet” akar rákényszeríteni a földre. Nem kétséges melyik a jobb nekünk és Ki fog győzni!
2020. Július 12.
“A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”(Zsid. 11: 1.)