A Biblia egyik legmeghatóbb történetével találkozunk A jelenések könyvének első fejezetében. János, a szeretett tanítvány közel száz éves már, a tanítványok közül rajta kívül senki sincs életben, már közel hetven éve annak, hogy Jézus, akit annyira szeretett, elköszönt tőle és megígérte, hogy visszajön értük.
Kisiskolás volt a lányunk, amikor egyik este lefekvéskor kiderült, nem mer egyedül maradni a szobájában, fél. Rövid faggatózás után elárulta, hogy az iskolában egy butaságot hallott, ami nagyon megrémítette őt.
De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
A karantén ideje alatt volt időnk gondolkodni: mit csinálunk majd másként, ha újra szabadok leszünk. Mi van most ezekkel az elhatározásainkkal?
Szinte minden alkalommal, amikor egy-egy különleges szükségletű barátommal vagy ismerősömmel beszélgettem, az derült ki, hogy nem a fogyatékosságukból közvetlenül eredő nehézségeket tartják a helyzetükből adódó legnehezebb tehernek, hanem a legfőbb gondjuk az emberek hozzájuk való viszonyulása.
1920-2020 Trianoni döntés emlékére. Mit jelent adventistaként az összetartozás?
2020. Augusztus 10.
“Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsoltár 90:12