Bizonyára nekünk, adventistáknak természetes, hogy Krisztus a jóság megtestesítője. Ditrich Bonhoeffer, híres német teológus így fogalmazta meg ezt: „Jézus, Isten arca, amit a világ felé fordít.”
Nemrégiben vezettem egy hétvégi előadás-sorozatot főiskolás diákok részére a Szentlélekről és a megújulásról. Az egyik előadás után egy diák a következő kérdést tette fel...
A karantén ideje alatt volt időnk gondolkodni: mit csinálunk majd másként, ha újra szabadok leszünk. Mi van most ezekkel az elhatározásainkkal?
Manapság elég sok az egymásnak feszülés a vélemények különbsége miatt. De kezelhetjük-e másként az ilyen helyzeteket? Tudunk-e másként hozzáállni az ellenkező véleményhez?
Pusztító természeti katasztrófák, váratlan terrorcselekmények, találomra elkövetett erőszakos tettek és értelmetlen gyilkosságok láttán zavarba ejtő kérdések kavarognak bennünk.
Itt a nyár, a pihenés, a feltöltődés, a nyaralás ideje. Bár ez a nyár sok tekintetben más, mint a többi (például sok év óta először nincs Szünidei Bibliatábor), attól még pihenésre és kikapcsolódásra szükségünk van.
2020. Június 29.
A bezárt gyülekezetek idején különleges értelmet kapott sok ember szívében a 122. Zsoltár és még jobban felértékelődött, amikor újra mehetünk gyülekezetbe. Jó hiánypótló lehetőségnek bizonyult sokak számára az online istentiszteletek lehetősége, de mindnyájan éreztük, hogy nem ez az igazi megoldás.