Amit Istennel megtapasztaltunk a múltban, az segítsen bennünket Őrá fókuszálni ma, amikor minden zavaros körülöttünk...
„... Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből… (5Mózes 6:1-5, 7).
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.
Az ókortól napjainkig foglalkoztatta a kutató emberek fantáziáját a napkeleti bölcsek története, meg a titokzatos betlehemi csillag. Apokrif evangéliumok, középkori legendák tanúsítják ezt...
„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre…” (Lk 13:8-9, RÚF).
Hiányzik, ez nem csak egy szó, hanem ezernyi történet, ezernyi vágyakozás arra ami éppen nincs. Hiányoznak a barátok, a programok, beszélgetések, közös ebédek, énekpróbák... Hiányzik a gyülekezet...
2020. Június 15.
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.