Különleges eseteket figyeltem meg az elmúlt hónapokban, mintha újraéledt volna a COVID kapcsán a régi hiedelem, hogy a betegség a bűnös cselekedetek miatt éri el az embert.
A vírushelyzet második hulláma többeket arra ösztönöz, hogy kerüljék a gyülekezési helyeket, másokat, hogy egyéb programokkal helyettesítsék az időszakot.
Aligha lehet kedvezőbb ajánlatot kapni, mint amikor a világ Messiása kér arra bennünket, hogy azzal az igával vállaljuk az élet nehézségeit, amelynek másik oldalát saját maga vette magára.
Isten különleges időben különleges módon ruház fel bennünket képességekkel, ismerettel, tudással. Nekünk csupán az a dolgunk, hogy éljünk ezekkel. 2Móz 31:2-3.
Nincs hasonló a mi Istenünkhöz. De mit ér az Ő nagysága, hatalmassága, ha nem párosul az ember bizalmával. Hiába gondolják sokan, hogy a „láthatatlan” Isten bizonytalan, valójában a legbiztosabb dolog...
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.
2020. Május 29.
Szöveg… Nagyítás... Vetítés... Duma... Halandzsa… Ugye tudnánk folytatni a sort! Milyen meglepően sok szót használunk a verbális szemétre! Szinte észre sem vesszük, ha már nem is figyelünk igazán arra, ami körülöttünk szól. Sokkal inkább elfoglalnak bennünket saját gondolataink, meg az, hogy kitaláljuk, vajon mit is akar az a másik ezekkel a szavakkal elérni...