Különleges eseteket figyeltem meg az elmúlt hónapokban, mintha újraéledt volna a COVID kapcsán a régi hiedelem, hogy a betegség a bűnös cselekedetek miatt éri el az embert.
A vírushelyzet második hulláma többeket arra ösztönöz, hogy kerüljék a gyülekezési helyeket, másokat, hogy egyéb programokkal helyettesítsék az időszakot.
Aligha lehet kedvezőbb ajánlatot kapni, mint amikor a világ Messiása kér arra bennünket, hogy azzal az igával vállaljuk az élet nehézségeit, amelynek másik oldalát saját maga vette magára.
Isten különleges időben különleges módon ruház fel bennünket képességekkel, ismerettel, tudással. Nekünk csupán az a dolgunk, hogy éljünk ezekkel. 2Móz 31:2-3.
Nincs hasonló a mi Istenünkhöz. De mit ér az Ő nagysága, hatalmassága, ha nem párosul az ember bizalmával. Hiába gondolják sokan, hogy a „láthatatlan” Isten bizonytalan, valójában a legbiztosabb dolog...
Időnként becsap bennünket a tudatunk, amikor azt érezteti velünk, hogy önmagunkban is lám, milyen nagyszerűek vagyunk. Aztán ha áldásként szembe jön velünk Isten valósága, rádöbbenünk, hogy nélküle semmik vagyunk. És ekkor megértjük, hogy Isten kegyelmére van egyedül szükségünk, de az mindenre elég nekünk.
2016. December 19.
Bizonyára nekünk, adventistáknak természetes, hogy Krisztus a jóság megtestesítője. Ditrich Bonhoeffer, híres német teológus így fogalmazta meg ezt: „Jézus, Isten arca, amit a világ felé fordít.”