Együttélés vagy házasság? Egy anyakönyvvezető tapasztalatai



Boldog Élet, Szerző: Fürstnerné Szőllősi Csilla - 2017. Március 05. 3488

Együttélés vagy házasság?

A házasságkötés vélt akadályai 

Sokféle hozzáállású nővel és férfival folytattam beszélgetést a házasságkötés problémáiról. Ahhoz képest, hogy a fiatalok maguk választanak társat, és már nem kényszerülnek alárendelni magukat a szülői akaratnak, azt kell mondanom, hogy viszonylag kevesen kötnek házasságot, és nem igazán jellemző a házastársak hűsége sem.

 

Sokan csak élettársi kapcsolatot létesítenek, úgy vélik, hogy a házasság csupán egy papír, ami nem fontos, és nem szükséges a boldogsághoz. Ha tényleg csupán „papírdolog” az igen kimondása, akkor miért éppen ők vonakodnak tőle a legjobban? Inkább arról van szó, hogy nem vállalják fel a másikat nyilvánosan, tanúk, rokonok és mindenki előtt. Az élettársi kapcsolat nem kötelez, egy pillanat alatt meg lehet szakítani. De kérdezem én: jó egyeseknek az a tudat, hogy a társuk bármikor nemet mondhat a kapcsolat folytatására? Hogyan lehet így számítani a másikra? Lehet ilyen módon bármit is tervezni?

 

Egyre kevesebben választják

A házasságkötésekre sajnos az a tendencia jellemző, hogy egyre többen csak ún. mezítlábas gyorsesküvőt kérnek, vendégek, rokonok nélkül. Ez még nem is lenne baj, de mindig meglepnek, amikor előre kérik, hogy a szertartás során csak arra kerüljön sor, amit a jog szigorúan előír, többre a részemről nincs szükségük. Az ilyen pároknál leginkább két motiváció létezik, amit szinte mindig nyíltan el is mondanak, és nem érzik, hogy ezzel mennyire megalázzák magukat. Egyrészt kedvezményes lakáshitel igényléséhez kell nekik a házassági anyakönyvi kivonat – ha már a bank kéri. Másik gyakori ok, hogy jön a gyerek, és gyorsan túl kell esni az esküvőn.

Hogy a házasságkötések száma igen kevés, annak bizonyára több oka is van a már említett élettársi kapcsolaton kívül: lelki éretlenség, irtózás a felelősségtől, bizalmatlanság, a homoszexualitás terjedése és még sorolhatnám. Ma sokan úgy érzik, és a médiából is ez ömlik, hogy nem ciki szinglinek lenni, pedig bevallhatjuk: magyarán mondva ők azok, akik parlagon maradtak, vagyis vénlányok és agglegények. Lehet, hogy a nemi élet teljes hiánya jellemzi őket, vagy sokan egyszerűen önkielégítéssel, szexlapok bámulásával oldják meg a bennük felgyülemlett biológiai szükségletek levezetését, vagy legfeljebb alkalmi kapcsolat jön náluk szóba, hogy ne terhelje őket felelősség. Pedig egy alkalomból is lehet terhesség, gyerek. És kire támaszkodnak olyankor, ha gondjuk, problémájuk van? A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat – ők ezt nem élhetik át társukkal.

 

Leggyakrabban, amikor egy fiatal pár először jön be az irodámba, nem házasságkötési szándékkal keresnek meg, hanem közös, házasságon kívüli gyermekük jogi helyzetét kívánják rendezni apasági elismerő nyilatkozattétellel. Ilyenkor az apa nevére veszi születendő vagy már meglévő gyermekét. Általában egy nagy pocakos kismama és az apuka jön be, és miután látom, hogy mi a szándékuk, néha meg szoktam kérdezni, hogy az apa nem akarja-e feleségül venni az anyukát. Ekkor szinte mindig azt tapasztalom, hogy az anya arcán felcsillan egy kis reménysugár, ami el is tűnik, amint a férfi határozott nemmel válaszol. Amikor az apa nevére veszi a gyermeket, egy olyan okiratot ír alá, amellyel jogot biztosít a gyermeknek többek között arra, hogy az apa családi nevét viselje. De miért nem érdemel meg annyit az anyuka, hogy ő is viselhesse az apa nevét, amiről házasságkötés esetén dönthetne. Kíváncsi lennék, hogy az ilyen szülők mit válaszolnak majd gyermekük kérdésére, hogy miért más anyának és apának a családi neve. Persze nem mindig tudom javasolni a házasságot, hiszen számos esetben az apa már egy másik házasságban férj. Előbb el kellene válnia ahhoz, hogy elvegye születendő gyermeke anyját. Soha nem szoktam válásra biztatni ügyfeleimet. Sajnálni lehet az ilyen anyukát, de általában önként kerülnek ebbe a nehéz helyzetbe. Ez rossz a gyereknek, a szülőknek, de a társadalomnak is, ha csak azt nézzük, hogy közpénzből kapnak az egyedülálló anyukák magasabb családi pótlékot, egyéb szociális juttatásokat. Az a gyerek, aki ilyen családi háttérrel indul, hogyan is tudná elképzelni, milyen a házasság?

 

Egy másik akadályt képezhet, ha a szülők lebeszélik gyermeküket választottjukról. A szülői tanácsokat illik meghallgatni, adott esetben érdemes mérlegelni, mindenesetre legjobb, ha a fiatalok Isten tanácsait tekintik mérvadónak. Egy harmadik személy szimpátiájának hiánya ne legyen döntő tényező a választásban!

 

Mindent a maga idejében

Manapság nem ritka a késői házasságkötés. Egyes fiatalok egyszerűen csak halogatják a férjhez menést, nősülést. Csak szórakozni akarnak pár (10-15) évig. Több partnert is ki akarnak próbálni, mert azt hiszik, hogy így találják meg a legjobbat, de ez elég nagy zsákutca és nem vezet boldogsághoz.

 

Gyakran felvetődik bennem az a kérdés, hogy miért tolódott ki a házasságkötések időpontja a keresztény fiatalok körében is. Ők azt vallják, hogy a szexualitás a házasság kereteibe tartozik, ezért más okokat kell keresni, mint a szórakozás. Egyeseknek rossz az énképük, az önértékelésük, ami általában éretlen gondolkodással jár. Nem képesek reálisan megítélni, hogy ki illik hozzájuk, ki az, akinél labdába rúghatnak (például életkor, életfelfogás, megjelenés, műveltség területén). Álomvilágban élve várják a nagy Ő-t. Csak várnak és várnak olyan valakire, aki nem is létezik. Vagy beleszeretnek egy valós személybe, aki nem viszonozza érzelmeiket. Az ilyen várakozás, reménykedés csak időpocsékolás, legdrágább fiatal éveik mennek el így egyeseknek. Ha nem, vagy túl későn ébrednek fel, akkor vagy egyedül, magányosan fognak megöregedni, vagy például 40 évesen kötnek házasságot. Ez utóbbi még a jobbik eset, ugyanis ilyenkor már gyököt lehet vonni az esélyek számából, hiszen kevés, ugyancsak szingli emberrel fognak találkozni. Lehet, hogy ők lesznek az igazi megalkuvók: ha lányok, akkor negyven felé közeledve már azt mondják, mindegy, hogy ki, csak legyen valakim végre, hogy gyereket szülhessek, mert pár év múlva biológiai képtelenség lenne.

 

Mások a tanulásra, anyagi nehézségekre hivatkoznak. Ideális ugyan, ha a házasulandók kész diplomával, munkahellyel, lakással rendelkeznek, mégis arra biztatnám a keresztény fiatalokat, hogy ne tekintsék ezeket a kifogásokat feltétlenül olyan tényezőknek, amiért odázni kellene a házasságkötést. Félreértés ne essék, nem a túl korai házasságra bátorítok senkit. Legyen megérett a kapcsolat! Kedves Fiatalok! Házasságon belül is lehet tanulni (jómagam is ezt tettem). A szülők gyermekük házasságkötése után is szülők maradnak, ezért továbbra is támogathatják gyermekeiket – anyagilag is – tanulmányaikban. Az sem lehet elég indok, hogy valakinek még nincs munkahelye. Aki így gondolkodik, mit tesz akkor, ha a későbbiekben ő vagy társa munkanélkülivé válik? Az anyagi gondok tekintetében még megjegyezném, hogy egy albérletet is könnyebb két embernek fizetnie, mint egynek. Lakáshitel is létezik. Nincs tehát igazán létjogosultsága az előbb felsorolt kifogásoknak.

 

Azért is ajánlom az egymást szerető pároknak, hogy lehetőleg fiatalon kössenek házasságot, mert ekkor a legszebbek, legkívánatosabbak egymásnak, ebben az életkorban a legkönnyebb az összecsiszolódás, ekkor a legnagyobb a kompromisszumkészség, ami segíti a közös szokások kialakulását. Ez később a berögződött életritmus miatt már nehezebben megy. Isten igéje figyelmeztet arra, hogy: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (Préd 1:3). Mindkét félnek legyen elvárása a másikkal szemben, olyan, amit ő maga is készséggel teljesít. Ne menjenek bele könnyelműen élettársi kapcsolatba! Ha igazán szeretik egymást, nyilvánosan felvállalják kapcsolatukat rokonok, barátok és Istene előtt, az Ő áldását kérve mondják ki az igent, hogy Ő legyen mindenben támaszuk, és az anyakönyvvezető előtt pedig azért, hogy jogilag is összetartozzanak, és ezt bármikor papírral is tudják bizonyítani.


 
házasság együttélés anyakönyvvezető férfi választás élet
Boldog Élet

Mikor érett egy pár a gyermekvállalásra?

2016. December 25.

Egy házasságban a gyermek a szerelem beteljesülésének kézzel fogható jele. Annak egyértelmű kifejeződése, hogy két élet egymásba olvadt, és eggyé válva létrehozott egy újat...

Karácsonyi hisztéria
2020. December 09.

Keresés a cikkekben