Eltűnt városok 2. Sodoma és Gomora

Eltűnt városok 2.

Sodoma és Gomora

Történelem, Szerző:Kormos Erik - 2017. január 25. 637

Sodoma és Gomora

Az eddigiekben megismerhettük az ókor történetének legfontosabb bibliai vonatkozású összefüggéseit. Hála Istennek és azoknak, akik kitartóan dolgoztak a régészeti felfedezéseken, ma már nem csak azt tudjuk, hogyan írtak 3500 évvel ezelőtt, hanem az írás történetének felfedezése eljuttatott bennünket más, korábban meg nem fejtett talányok felfedezéséhez is. A kritikusok azt állították, hogy egyes bibliai városok nem léteztek. Mára ezek az állítások megdőltek. Talányok azért maradtak.

Mi a helyzet a titokzatos Sodoma és Gomora városával? Kik voltak a hettiták, vagy ahogyan Károli Gáspár régies Biblia-fordításában írja, a hitteusok? Léteztek azok az emberek valójában, akiket az Ószövetség legrégebbi könyvei említenek és több száz évig is éltek, vagy csak egyszerűen a bibliai írók egészítették ki költői túlzásokkal életkorukat? Ebben a tanulmányban megpróbáljuk kideríteni ezeket a dolgokat a régészet szokásos módszereivel: kőtáblákat keresünk, amin feliratok vannak; talajrétegek alá ásunk, ahol eltűnt városok romjai rejtőznek, és következtetéseket vonunk le a Biblia segítségével.     

Mai tanulmányunkban Tel-Marduk ókori városból kell elindulnunk, amit Ebla néven is ismerünk. Az egyik leghíresebb lelet került birtokunkba e város felfedezésével. A hajdani település a szír tengerparton helyezkedik el. Egyben egyike az ókori nagy föníciai kikötővárosoknak, amelyek Nagy Sándor koráig jelentősek voltak a Földközi-tenger térségében. Tírusz az utolsó bástya, amit az említett hódító elfoglalt.

1964-ben Prof. Paolo Mathae, a Római Egyetem tanára és régésze kezdett itt ásatásokat. Kutatásainak első fázisában kiásta a város falait, majd a királyi könyvtár felkutatásán fáradozott. 1968-ban talált kőtáblán egy ajánlás olvasható 22 betűs akkád nyelven. Az ajánlás Ibbid Lim-nek, a város hajdani királyának szólt. 1974-ben újabb 42 agyagtáblát talált különböző feliratokkal. Majd egy évvel később megtalálta a királyi levéltárat, 8000 darab akkád nyelvű agyagtáblával. A feliratokon nagyrészt kereskedelmi szerződéseket találtak, a különböző adók mértékeit, illetve milyen büntetés járt lopásért vagy gyilkosságért, milyen a társadalmi rendszer, hierarchia, stb. Ezek az akkád nyelvű szövegek segítettek megismerni a Biblia történelem előtti korának kultúráját, kb. Kr. e. 1500-ig.

Egyes kőtáblákon ismert bibliai nevek bukkantak fel: Ábrahám, Saul, Dávid, Ézsau neve. 1977-ben megjelent cikk a Scientific American-ben, ami közzé tette, hogy a következő 5 város nevét találták meg egy táblán: Sodoma, Gomora, Admá, Cebóim és Bela. Ez az öt városnév szerencsésen egybevág a Biblia beszámolóival, ahol ezek a városok szintén együtt vannak megemlítve, és pusztulásukról is egyszerre tesznek említést a bibliai feljegyzések:

 

„…hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen”.(1Móz 14:2)

A Biblián kívül a táblák egyedül a bizonyítékai e városoknak. Milyen eredménnyel szolgáltak a leletek feltárásukhoz?

Jordániából El-Kerak ősi Moáb városából kell elindulni. Ma egy várat találunk ezen a helyen, amit a keresztes lovagok építettek és használtak valamikor a VIII. században. Még az ószövetségi időkben, az Izrael elleni harcukban a moábiták királya itt áldozta fel elsőszülött fiát égőáldozatként isteneinek az ellenség szeme láttára a várfalon, ezért vészjóslóan vadregényes hely ez a vár. Belül múzeumot találunk, ahol a feltárt Sodoma és Gomora város leleteit lehet megtekinteni. Ismerjük hát meg a felfedezés történetét!

Innen már nincs messze a Holt-tenger partja, ahol elhelyezkedik Bab-ed-Dhra, vagyis a „Folyóút kapuja”. Ez a mai megnevezése annak a helynek, ahol a feltárt romterület legjelentősebb része van. Prof. William Albright 1924-ben Transz-Jordán felfedező utat indított el. Ez a körút időben lényegesen megelőzte az eblai kőtáblák felfedezését, de innen indult el a feltárás története. Albright csupán egy temetőt talált, és nem tehetett többet, mint feltételezésekbe bocsátkozott annak eredetét illetőleg. Majd 1944-ben előadást tartott a helyszínen talált agyagedény alapján. Ez az agyagedény bizonyította Bab-ed-Dhra létezését, valamint a temető korát, ami a bronzkorra tehető, vagy jóval azelőttre! 1964–65 között volt az első nagyobb megmozdulás a helyszínen, amikor az ásatásokat Lapp vezette. 1965-ben értékes művészeti tárgyakat hoztak felszínre. Albright professzor nagyrészt feltételezéseken alapuló előadása ezt eredményezte. Ezek most már bizonyították is a bronzkori származást. A komolyabb leletek felfedezése után beduinok ástak a helyszínen, hogy egy-két töredéket néhány dollárért értékesíthessenek. Még tíz évnek kellett eltelnie a teljes feltáráshoz. 1973–1974 között újabb régészek, Rast és Scab folytatták a korábban megkezdett munkát, és megtalálták a többi várost is, mind az ötöt: Bab-ed-Dhra-t, Numeria-t, Safi-t, Feifa-t és Khanazir-t. Így lassan minden adat rendelkezésre állt a következők bizonyításához:

  • Mind az öt városnak azonos fal- és toronykonstrukciója volt.
  • A városok romjainál bronzkori cserepek találhatóak, és nincsenek régebbiek.
  • Mindegyiket öt éven belül kétszer tűzvész pusztította el.
  • A második tűzvész annyira erős volt, hogy soha nem építették újjá a városokat.
  • A temetők is ki voltak égve úgy, mint Itáliában Pompei városban azok a házak, amiket betemetett a láva, mert nem tudtak már elmenekülni az emberek a Vezúv kitörése elől.

A tudósok sokáig nem érették, hogy miért nevezik Bab-ed-Dhra-nak a helyet, vagyis „Folyóút kapujának”. A választ a feltárás adta meg a kérdésre: van a helyszínen egy kiszáradt folyómeder, egy vádi. A vádik nagyon gyakoriak a Közel-Keleten, más szóval ideiglenes folyónak lehetne mondani ezeket. Az esőzéskor a hegyekről lezúduló víz összegyűlik bennük, és ezeket szállítják, majd a szárazság ideje alatt, akár hosszú hónapokig egyetlen csepp víz sincs a medrükben. Ez a kiszáradt folyómeder azonban más, mint általában a vádik. A mederben megfigyelhető, hogy hajdan láva folyt benne, viszont sehol sincs vulkanikus tevékenységre utaló nyom. Ez a tény is megerősíti, hogy a régészek által feltárt városok az az öt ókori település, ami magában foglalta Sodomát és Gomorát is. A Biblia szerint a pusztulást ugyanis nem vulkanikus tevékenység okozta, hanem Isten (1Móz 14–18. fejezet, Júd 1,7). Mindezeket megerősítik az ókori szerzők: Diodorus, Siculus, Strabon, Tacitus és Josephus, akik arról írnak műveikben, hogy az ő korukban még álltak a helyszínen valamilyen városok romjai. E szerzők is Sodoma és Gomora romjait látták azokban. Így adataink alapján biztosak lehetünk abban, hogy a bibliai Sodoma és Gomora eltűnt városait találták meg, tehát a Biblia ismét valós eseményeket közöl valós módon!

            Mit tudunk a hettitákról mondani? A Biblia több esetben említi ezt a népet: Ábrahám a hettitáktól vásárolta a Makpelai mezőt Hebron mellett, ami temetkezési helyként szolgált az egész családnak (1Móz 50:13). Dávid király a hettita Uriástól szerette el Betsabét, aki  Salamon király anyja volt. A hettitákat különböző összefüggésekben negyvennyolcszor említi a Biblia. Tehát jogos a kérdés, hogy mit tudunk róluk!

A XIX. századig valóban nem tudtunk sokat, mivel Biblián kívüli adat nem volt erről a népről. A Szentírás, mint behódolt, leigázott népet mutatja be a hitteusokat (hettiták). A Karnaki templom falán találunk említést róluk, mint akiket II. Ramszesz leigázott. Ez alapján arra lehetett következtetni, hogy egyáltalán nem voltak jelentős nép. Mára azonban már koránt sem ez a helyzet!


 
régészet hettiták Sodoma és Gomora
Történelem

Egyiptom hatása a héber vallásra

2017. április 26.

Folytassuk kalandozásunkat Egyiptomban a piramisok országában. Valóban igaz az, hogy rengeteg lelet van a homok alatt, ahogyan korábban említettük. Ebben a fejezetben egy ilyen felfedezés ...

Eltűnt városok I.
2017. január 22.
Az Őrség
2016. november 08.

Aktuális programok a közeledben