Mikor érett egy pár a gyermekvállalásra? …hogy áldás legyen a gyermekáldás

Mikor érett egy pár a gyermekvállalásra?

…hogy áldás legyen a gyermekáldás

Egy házasságban a gyermek a szerelem beteljesülésének kézzel fogható jele. Annak egyértelmű kifejeződése, hogy két élet egymásba olvadt, és eggyé válva létrehozott egy újat, amely mindkettőből magában hordoz valamit, de mégis más, egyedi és összehasonlíthatatlan. Mindez persze azt feltételezi, hogy a gyermeket mindketten akarták, örömmel várták és figyelmük középpontjában tartják. Azok a hatások, amelyeket tőlünk, szülőktől tapasztal, határozzák meg, hogy értékes, segítőkész, kiegyensúlyozott, életrevaló felnőtt válik-e belőle, vagy züllött életű csavargó, aki csak szomorúságot okoz, és állandóan mások nyakán él. Persze más tényezők is közrejátszanak, de senki sem gyakorol rájuk az életük során olyan mély és maradandó hatást, mint mi, szülők – úgy pozitív, mint negatív irányban. Éppen ezért fontos elgondolkodnunk arról, hogy mikor is érett egy házaspár a gyermekvállalásra.

Amikor anyagi és érzelmi biztonságot teremtett maga körül

A pár gyermekvállalásra való érettségének első pontja, hogy érzelmileg megállapodott, szélsőségmentes életvitelt folytasson. Ennek érdekében érdemes a házasságkötés után némi időt hagyni, hogy megszokják az új élethelyzetet, kialakítsák közös életük szokásait, megtöltsék a mindennapokat tartalommal. Ha a szülők még a házastársi szerepükben is bizonytalanok, és nem alakult ki bennük az együttélés jó értelemben vett rutinja, akkor a gyermek egy bizonytalanságokkal és olykor szorongásokkal áthatott légkörbe érkezik, ami semmiképpen sem tekinthető ideálisnak.

Az érzelmi stabilitáshoz hasonlóan fontos az anyagi biztonság is. A párnak nem kell elérnie a gyermekvállalásig minden anyagi kívánságát, de álljon annyi pénz a rendelkezésére, hogy meg tudjon birkózni a gyermek születésével járó megnövekedett kiadásokkal. Ugyanakkor az sem jó, ha a pár elért egy normálisnak tekinthető életszínvonalat, de túlzott elvárásai miatt mégsem mer belevágni a családtervezésbe. Ezt a helyzetet jól ismerem saját tapasztalatunkból. Két év telt már el a házasságkötésünk óta. Mindkettőnknek biztos állása volt, kulturált és hosszú távúnak ígérkező albérletben laktunk, és mindenünk megvolt, amire egy normális háztartásban szükség van. Mindketten nagyon szerettünk volna egy gyermeket, de tudatosan még nem mertünk belevágni, mert úgy gondoltuk, előtte el kellene érnünk, hogy saját lakásunk legyen, össze kellene gyűjteni egy normális autó árát, és természetesen mindezek után még maradjon ez tekintélyes összegű tartalékunk is… És ekkor egy természetes fogamzásgátlási módszer eredményeként a feleségem terhes lett. Nekem pedig az volt életem egyik legszebb napja, amikor ezt megtudtam. Amit nem mertünk felvállalni, az megtörtént „magától”. És ez nagyon jól volt így, mert különben lehet, hogy a túlzott igényeink miatt még nagyon sokáig gyermek nélkül maradtunk volna. 

Amikor a felek eléggé felnőttek ahhoz, hogy a saját érdekeiket háttérbe tudják szorítani a gyermek kedvéért

Egy gyermek születése teljesen a feje tetejére állítja a házaspár addig megszokott életvitelét. Az éjszakai ébredések, a kettesben töltött órák számának drasztikus csökkenése, az orvosi látogatások miatti munkahelyi hiányzások csak néhány példája annak, hogy mennyi új dologhoz kell alkalmazkodniuk az újdonsült szülőknek. Erre hosszú távon csak akkor képesek, ha a gyermekük valóban mindennél fontosabb a számukra. Ha pedig a gyermekük mindennél fontosabb a számukra, akkor ebben a „mindenben” benne van a hobbijuk, a saját luxusuk, de még a szakmai előmenetelük is. A gyermek egy hihetetlenül érzékeny „szerkezet”, amely azonnal kimutatja, ha felcseréljük a prioritásokat. Álljon erre is két példa a saját életemből.

Viki fiam nagycsoportos óvodás volt, amikor az óvónéni félrehívott és megkérdezte tőlem, hogy nincs-e otthon valamilyen problémánk, amire visszavezethető lehet gyermekünk feltűnő viselkedésváltozása. A kislegény ugyanis egy hete szokatlanul agresszív és engedetlen, ami soha azelőtt nem volt rá jellemző. Amikor végiggondoltam az elmúlt egy hét történéseit, rájöttem, hogy pontosan azokban a napokban vállaltam fel egy plusz feladatot, ami miatt délutánonként nem tudtam játszani vele. Ennyi önzés elég volt ahhoz, hogy a gyermekem kibillenjen a lelki egyensúlyából.

A másik leckét a lányomtól kaptam. Ismét túlkapásba estem; elutaztam egy három napos munkaértekezletre, majd a hazaérkezésem után is annyi tennivalóm volt, hogy csak aludni jártam haza. Egy hét elteltével Bogi megkérdezte a feleségemtől: „Apa eljön még hozzánk?” Rettenetesen fájt ezt hallani.

Amikor a felek egyetértenek a gyermeknevelés legfontosabb kérdéseiben

Jó, ha a házastársak már a gyermek születése előtt elbeszélgetnek néhány kérdésről, és egyetértésre jutnak azokban. Ezek a megbeszélések biztonságérzetet nyújthatnak a feleknek, és hivatkozási alapot jelenthetnek későbbi vitás helyzetekben. A következő dolgokat érdemes megbeszélni:

- Mi az apa felelőssége a gyermeknevelésben?

- Mi az anya felelőssége a gyermeknevelésben?

- Hány gyermeket szeretnénk?

- Milyen módszereket alkalmazunk a gyermek fegyelmezéséhez?

- Milyen nézeteket vallunk a gyermek vallásos nevelését illetően?