A bibliai keresztség



Tanuljunk együtt…, Szerző: Dr. Tokics Imre - 2017. Január 07. 3598

A bibliai keresztség

A keresztség szó eredete

A Kr. u. I. században a zsidó-keresztény környezetből származó szó: baptizein kifejezés. Eredetileg a kelmefestők szakkifejezéseként vált ismertté, amikor a kelmét a festékbe alámerítették. Így a szó jelentése: alámerít, bemerít. A baptiszmoszszó már az alámerítéses keresztségre vonatkozik, a keresztséget, mint intézményes szokást jelöli. Keresztelő János nevében is ez a kifejezés található meg.

 

A kereszténység előtti keresztségi szokások

Rituális fürdők: a zsidóságban és az ún. misztériumvallásban is teljes mértékben használták a vallási szokások területén. Egyiptomban, Babilóniában és még Indiában is ismert és gyakorolt szokások voltak. A Nílus, Eufrátesz és a Gangesz folyók szerepet játszottak a szokás terjedésében. A rituális fürdőknek erős tisztító hatást tulajdonítottak, hogy rituális és erkölcsi tisztaságot eredményeznek. Gyakran azt feltételezték, hogy az egyénben gyarapítja az életerőt, vagy egyenesen azt feltételezték, hogy halhatatlanná is tesz.

 

Az Izraelita vallás rituális fürdői

A Tóra ismerte a rituális fürdőket, folyamatosan fejlődött a rituális fürdő szokása évszázadokon keresztül. A vízbe való belemerülés elsősorban rituális és nem fizikai megtisztulást jelentett. Az izraeliták gyakorolták a keresztséget, azonban náluk egészen más jelentése volt – elsősorban erkölcsi –, mint a keresztényeknél. Nem tudjuk, hogy a zsidóságban pontosan mikor jött szokásba, mivel kiegészítő jellegű volt, és nem olyan jelentős, mint a keresztény keresztség. A korai időszakban csak a férfiak gyakorolhatták, gyakran a prozeliták esetében. Prozelita keresztségnek azt nevezzük, amikor a pogányokat a zsidó közösség törvényesen maga közé fogadta. A keresztség ezeket a nem zsidó embereket mássá tette, olyanná, akik szakítottak a korábbi életvitelükkel.

 

Keresztelő János keresztsége

A szinoptikus evangéliumok a jánosi keresztséggel kezdődnek. Azok részesültek benne, akik engedtek Keresztelő János bűnbánati felhívásának, és megvallották a bűneiket. János a Jordánban, alámerítéses formában keresztelt, ezért helyesebb lenne Alámerítő Jánosnak nevezni. A megtérést előfeltételnek tartotta a keresztség esetében. A közelgő Isten országának távlataira hívta fel a megtéréssel a figyelmet. János keresztsége különbözött a korábbi, prozelita vagy a rituális keresztségektől. A bűnöknek bocsánatára történt a keresztség. Azonban a jánosi keresztség még nem tekinthető teljes értékűnek az újszövetségben később kialakult keresztséggel, mint ahogy János előfutára volt a Messiásnak, úgy a keresztsége is csupán az. Mégis Jézus fellépése előtt elment Jánoshoz, a Jordán folyóhoz, hogy megkeresztelkedjen általa. Jézus megkeresztelkedésekor jelen van az Atya és a Szentlélek is.

 

Az újszövetségi keresztség

Jézus keresztségéről minden evangélium tudósít. Jézus alávetette magát ennek a rítusnak, ugyanakkor tovább is fejlesztette. A keresztségénél egy teofánia történt. Ezt követően indul el messiási útjára, tehát a keresztségét ünnepélyes beiktatásának tekinthetjük. Jézus a feltámadását követően a nagy misszióparancsban (Mt 28:18–20; Mk 16:15 kk.) meghagyta a tanítványainak, hogy térítsék meg az embereket. Amennyire a szövegeket analizáljuk, úgy azt látjuk, hogy ez a felnőttekre vonatkozik, hiszen újszülött gyermekeket nem lehet tanítani. Azok, akik az apostolok szavai és példái nyomán kereszténnyé váltak, a keresztségen keresztül vezetett az út az egyházhoz. A hit, mint keresztségi előfeltétel, mindenkitől megköveteltetett. A keresztség alámerítéses formában ment végbe. Egyértelműen kiderül a szerecsen udvari főember esetében is (Csel 8:36–39). Pál egyenesen úgy fogalmaz, hogy a keresztség Krisztus halálába eltemetkezés, és a vízből való kiemelkedés a feltámadást, az új emberként megjelenést szimbolizálja (Rm 6:3 kk; Kol 2:12;), az Ef 5:26-ban található „lutron” kifejezés csak és kizáróan egy alámerítéses formára vonatkozhat, mely a fürdés egyik szakszava. A vízzel leöntés az újszövetségi gyakorlatban teljesen ismeretlen volt. Semmilyen keresztségi statisztikát nem tartalmaznak a szövegek, azt viszont tudjuk, hogy az I. század végén már a kereszténység egy nagyon erős társadalmi erővé, tényezővé vált. A keresztség esetén gyakorolt mozdulatok és kifejezések nagyon hamar egy zárt tradíciót képeztek az őskeresztény egyházban. Ilyenkor az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre történt hivatkozás. Érdekes, hogy nem Krisztusra, hanem a Fiúra történik az említés. Az evangéliumok erősen kihangsúlyozták, hogy a kereszten Jézus oldalából víz és vér jött ki, mely a keresztséget és az úrvacsorát jelképezte. Ez már erősen teológiai gondolkodást tartalmazott.

 

A gyermekkeresztelés története

Karl Barth a múlt század egyik legnagyobb teológusa nyíltan kimondta, hogy a gyermekkeresztség semmilyen formában nem volt jelen az Újszövetségben. Sőt azt állította, hogy a gyermekkeresztséget a Biblia alapján azonnal meg kell szüntetni. Több neves gondolkodó arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekkeresztség nem tartható fenn a továbbiakban.

Hogyan és miként alakult ki? A IV. és azt követő századokban, majd a kora középkorban súlyos járványok vonultak végig kontinensünkön, amelyek elsősorban a védtelen és gyengébb szervezetű gyermekeket sújtotta. A hitüket komolyan vevő szülők pedig a meghalt gyermekük lelki életét siratták. Így a halálos betegségben lévő gyermekeket haláluk előtt a keresztségben Jézus mozgalmához csatlakoztatták. Úgy hitték, ha meghaltak, akkor is biztosítva volt számukra az örökélet. A későbbiekben a túlságosan aggódó szülők a még nem halálos beteg gyermeket is megkeresztelték a biztonság kedvéért. Azután már az egészséges gyermekek is felvették a keresztséget. Ezek a keresztségek a valódi keresztséghez képest tovább lettek szimbolizálva. A bemerítés helyett a leöntéses formát gyakorolták. A két keresztség évszázadokon át párhuzamosan megvolt. A pízai ferdetorony mellett található, 1153-ban épült ún. baptisztérium azt bizonyítja, hogy a felnőtt és bemerítéses keresztség egészen a középkor végéig gyakorlat volt.

 

A halottakért való keresztség

1Kor 15:29 alapján azt tudjuk, hogy némelyek a halottakat is megkeresztelték, természetesen szimbolikusan. Az eljárást úgy rekonstruálhatjuk, hogy némelyek, akik kereszténnyé váltak, a régen meghalt hozzátartozóik vagy barátaik sírja felett jelképes keresztségi szertartást végeztek, amely cselekménynek a lényege az volt, hogy a halott is kereszténnyé váljon. Az őskeresztény egyházban ez a cselekmény a későbbiekben nem maradt fent. Nem is terjedt el túlságosan a kereszténység körében. Évszázadokkal később, 397-ben a III. Karhágói Zsinat tesz említést erről a szokásról, amelyet el is ítélt.

 

A keresztség bibliai szokásának összefoglalása

A keresztséget Krisztus rendelte el, és az életében már gyakorolták a tanítványai, de Ő maga nem keresztelt. A keresztség a Szentháromság nevében történik. Jézus is megkeresztelkedett a Jordán folyóban, ezzel mintegy példát adott, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. A keresztség eredeti formája a bemerítés, amely alkalmas a szimbólumok közvetítésére. Eredetileg a felnőttek esetében gyakorolták. A keresztség a bűnbánattal közösen a megbánt és bevallott bűnöket eltörli, és kitörölhetetlen kapcsolatot eredményez Istennel. A keresztség mindenkinek szükséges, lehetséges azonban az ún. vágykeresztség is, amelyre példa a jobbik lator a kereszten. A keresztség rendes útját Jézus Nikodémussal való beszélgetésben fejtette ki (Jn 3:5). Azt fejezi ki, hogy Krisztushoz csatlakozásunk végleges. Bárki, aki még nem volt bibliai módon megkeresztelve, felveheti a keresztséget


 
keresztség eredet kereszténység felnőtt keresztség bemerítkezés víz szokás jelkép rituális szertartás biblia
Tanuljunk együtt…

A megalkuvás veszélyes buktatói

2016. December 04.

Képzeletbeli utazásunk alkalmával a Jelenések könyvének hét gyülekezetébe látogatunk el. Olyan alapelveket tárunk fel, amelyek a mi életünkre is érvényesek.

Fehér ruha, ajándékba
2018. Március 06.
Bizalom, ha szenvedünk
2018. Augusztus 14.
A nyolc hegy
2018. Augusztus 21.
Újítsd meg hitedet!
2016. November 25.
Hit és elfogadás
2018. Február 06.

Keresés a cikkekben