Mi a régész munkája? Mi a régész munkája?



Tudomány, Szerző: Kormos Erik - 2016.12.18 10:54 1270

Mi a régész munkája?

Mivel e sorok írója nem régész, nagyon nehéz lenne bizonyos dolgokat kijelenteni. Az én feladatom, hogy összefüggéseket mutassak be a szakemberek munkáiból, amelyek már rendelkezésünkre állnak, illetve az adatokat kézbe véve bizonyos folyamatokat elemezzek, és a folyamatok végeredményeként néhány megállapítást tegyek: Mit üzen a múlt a jelen számára? Ezen a háttéren próbálom leírni, hogy mi a régmúltat kutató emberek munkája, vagy inkább azokat a szempontokat lefektetni, ami mindenképpen fontos ezekben a tudományágakban.

            Az első és legfontosabb dolog, amit el kell mondani, hogy egy régész nem tesz mást, mint adatokat szolgáltat a múltról. Természetesen ma az informatika világában mi sem egyértelműbb, mint a kezünkben lévő adatokat valamilyen összefüggésrendszer szerint feldolgozni. Ennek a rendszernek a működése nagyon sok dologtól függ, és a régész munkáján kívül még tucatnyi tudományágat foglalkoztat.

Tehát amikor egy elkövesedett koponyadarabot a kezünkbe veszünk, nagyon sok dologtól függ, hogy mit mondunk róla. Biztos, hogy minden lelet, elsősorban adat a múltból. Amikor kézbe vesszük, első benyomásunk nem lehet ennél több. Minden egyéb találgatás. Nem tudjuk a lelet korát, nem tudjuk pontosan meghatározni sem, és legtöbbször azt sem, hogy kutatásaink szempontjából egyáltalán fontos-e, vagy milyen történelmi összefüggésekbe kell majd beleillesztenünk. Természetesen erre is találhatunk tucatnyi példát, amelyek közül csak egyet említenék. 1834-ben Ch. Texier Anatóliából elindult felfedezni Taviumot, a római várost, és leleteket talált, de fogalma sem volt arról, hogy nem Tavium, hanem Hattusas, a hajdani hettita főváros leleteit hozta a felszínre. Azonban ennél is szemléletesebb példa az, amikor a romantika korában, a darwini evolúció elmélet megjelenése és általánossá válása előtt szembesültek az első jelentősebb előember leletekkel a tudósok, amelyet már azzal a szándékkal hoztak a felszínre, hogy az emberiség eredetét kutassák. Amikor a Neander-völgyi ember első leleteit ásták ki a földkéregből, akkor komoly szaktekintélynek számító két antropológus professzor két különböző véleményt mondott a leletekről:

„Észak-európai őslakók vad fajtájának fosszíliái, akiknek arckifejezése és villámló szemei félelemmel és rettegéssel töltötték el  a római sereget.” (H. Schaafhausen professzor, anatómus 1857.)

E vélemény szerint Schaafhausen professzor minden kormeghatározás nélkül a római korba tette a leletet. Ebben az esetben nem mást alkalmazott, mint a pillanatnyi benyomását és a világnézetét, ami sokkal közelebb állt a bibliai kormeghatározáshoz, mint a későbbi darwinista elméletek. Egy dolog bizonyosan befolyásolta az antropológus szakembert, a romantika korának elképzelése az ember legyőzhetetlenségéről és mindenhatóságáról. Ennek a kornak szinte minden területe (művészet, politika, társadalomtudományok) a görög hellénizmusra, vagyis a római korra vezethető vissza. Hogy azonban mennyire nem általános vélemény volt ez Schaafhausen professzor korában, egy másik hasonló módon gondolkodó antropológus szakember „tudományos” álláspontját is nézzük meg:

„Egy görbe lábú és nyomorék tatár lovas csontjai Csernyisev tábornok kozák seregéből, amely 1814-ben a Neander-völgy közelében táborozott.” (F. J. C. Majer professzor, anatómus 1857.[2])

Lehetséges, ma már megmosolyogjuk ezeket a véleményeket, de figyelembe véve olyan szempontokat, miszerint nem volt tudományos módszer a kormeghatározásra, valamint a darwinizmus sem volt még kiforrott tudomány, akár teljes mértékig igaznak is tekinthetjük a véleményeket, annak ellenére, hogy a mai legvitatottabb C14-es vizsgálat eredménye szerint a Neander-völgyi ember legalább 120 000 éves lenne! Erre természetesen még a későbbiekben visszatérünk.

Ezért egy nagyon fontos dologra mindenképp szükségünk van ahhoz, hogy értékelni tudjuk ezeket az adatokat. Egy egyszerű logikai rendszer, ami szerint mi emberek gondolkodunk. Ez egy hármas összefüggés: ismeret, tapasztalat és hit.

Az ismeret, vagyis mit tudunk a leletről. Ez lehet a földrajzi hely klimatikus adottsága, de történelmi ismeret is, azonban legtöbbször nem ez nyújtja a megoldást, hanem a pillanatnyi benyomás, megérzés, ami viszont nem függ az ismerettől, hanem inkább e logikai rendszer harmadik tényezőjétől. A második fontos szempont a tapasztalat, amit a múltból meríthetünk, és ezt a lexikális tudásunknak köszönhetjük, vagy a kultúrának, ahol éppen élünk. Sokszor előfordul, hogy a történelemkönyvek szövegét módosítani kell, mert egy régészeti feltárás teljesen megváltoztatja a korábbi ismeretanyagunkat. Erre is fogok számos példát mutatni hamarosan. Végül nagyon egyszerű dologra van még harmadikként szükségünk: a hitre. A hit nem csak akkor működik, ha vallásos hitről beszélünk. Létezik tudományos hit is: hipotézisekbe vetett hit, vagy egyszerűen olyan komplex rendszerbe vetett hit, mint az evolúció. Ha hitről beszélünk, az általában kizárólagos igénnyel lép elő a más irányzatok felé. Mi sem jellemzi jobban, mint éppen az evolúcióba vetett hit azt, hogy hinni nem lehet plurálisan. Az evolúciót elfogadó tudós semmilyen szinten sem hajlandó számolni a bibliai teremtés elméletével a világ keletkezésére vonatkozóan. Ezek a tudósok arról sem vesznek tudomást, hogy létezik kreacionista tudomány. Ez a kizárólagosság nagyon sokszor azt eredményezi, hogy nem vesznek tudomást bizonyos leletekről sem, amelyek az ellenkező oldal álláspontját erősítik meg, illetve azokat meghatározott rendszer szerint elemzik, gyakran tévesen, rossz hipotéziseket felállítva, ami rossz tudományos irányt eredményez. Ha kezünkbe kerülnek az élet eredetéről alkotott véleményeket befolyásoló, nagyon is hiányos leletek, a legfontosabb dolog, hogy őszintén kijelentsük: több szempontból is korlátozott lehetőségei miatt a tudomány soha nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy végérvényesen nyilatkozzon az ember származásáról. Ha az őskor történetét vizsgáljuk, azzal szembesülünk, hogy egy bizonyos kor után nincsenek értékelhető leletek.

Véleményem természetesen szubjektív, és nem vitatja az evolúció eredményeit tudományos szempontból, de erkölcsileg mindenképpen szeretnék állást foglalni a bibliai teremtéstörténet létjogosultsága mellett. Lehetséges, hogy a bibliai tudomány is közelebb került a régészeti leletekhez az evolucionista tudósok felfedezései nyomán, de ez nem változtat azon a tényen, hogy politikusok – például Adolf Hitler – politikájukat éppen a darwini fajelméletre építették. Amikor Charles Darwin felfedezéseket tett a Galápagos-szigeteken, nem állt szándékában az emberiség szempontjából veszélyes irányba állítani be a faj eredet tudományát. A rasszizmust nem lehet a fajelmélet mellékágának, hanem inkább nem kívánatos következményének tekinteni.

Amikor az evolucionista tudós a kezébe vesz egy néhány cm2-es megkövesedett csontdarabot, és hosszú tanulmányok után kijelenti, hogy az egy 120 000 éves előember koponyájának a része. Legalább 66%-ban a tudományos hitére támaszkodik, és csak 33%-ban függ a kutatásaitól és tudásától. Ha a matematika szabályai szerint számolunk, akkor 33%, vagy kevesebb, amit szerencsés esetben tud a leletről, 33% a felhalmozott tapasztalat, ha egyáltalán hihetünk annak, és 33% hit kell legalább. A maradék 1% a szerencsés véletlen, ami legtöbb esetben elmozdítja a tudós véleményét valamilyen irányba. Természetesen mindez csak matematikailag igaz: hit 33%, ismeret 33% és tapasztalat 33% = 99% + 1% véletlen? Ennek eredményeként a lelet tényleges kora és a bizonyosság fordítottan arányos egymással. Ez még abban az esetben is igaz, ha figyelembe vesszük a kormeghatározás bonyolult módszereit, azok tévedési lehetőségeit és hibaszázalékait.


 
tudomány hit régészet régész munka
Tudomány

Földi bíróság tárgyalja Isten létét

2017.08.16 19:20

Vallásos dogma vagy az evolúció elméletét kiváltó komoly diszciplína az intelligens dizájn elmélete? A kérdést egy amerikai bíróság tárgyalja; a koronatanú, Michael Behe biokémikus professzor..

A sejt csodája
2016.11.08 22:20