Jézus a politikai hatalom előtt 1. rész

Jézus a politikai hatalom előtt

1. rész

A történelmi hitelesség kérdése

Jézus Krisztus haláláról a Biblián kívül más történelmi források is beszámolnak. A római történet író Tacitus Néró uralkodása alatti Róma városának tuzvésze kapcsán a keresztényekről a következőket írja 'Chrisztust, akitől e név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilátus kivégeztette' /Ann.XV.44/

Néhány ókori szerzőnél olvashatunk arról, hogy a császári levéltárban hivatalos irat található Jézus peréről. I.sz. 155 körül Jusztinus Antónius Piusz császárhoz irt apológiájában Jézus keresztre feszítéséről írja: 'Hogy mindez így történt valóban, azt megtudhatjátok a Pontius Pilátus idejéből való aktákból. /Just.apol.I.35,9/

Tertullianus Apologeticumában Jézus haláláról írja: ' a világmindenségnek ezt az eseményét azonban ott őrzitek ti is feljegyezve a titkos irattáraitokban.' /Tert.apol 21,19/ Mindennek ellenére Jézus peréről hivatalos irat sajnos nem maradt fenn.

Pilátus előtti első kihallgatás

Pilátus a Judeai tartomány helytartója volt, kinevezését a császári gárda praefectusának Seianusnak köszönhette. Tacitustól tudjuk, hogy 'ki mennyire volt Seianus bizalmas híve, annyira élvezhette Caesar barátságát' /Tac. Ann 6,8/. Seianus a kinevezést követően nemsokára megtisztelte a 'Császár barátja' /Amicus Ceaseris/ címmel. I. Heródes Agrippa király írt levelet Pilátusról Rómába, császári barátjának Caligulának: 'Pilátus alkata szerint hajthatatlan és kegyetlenül kemény volt. Az ő idejében besúgások, erőszakos cselekmények, rablások, megalázások, elnyomás, bírói ítélet nélküli kivégzések és elviselhetetlen szigor uralkodott Judeában' /Phil:Leg.ad.Gaium 38/

A szanhedrin ítélethozatalát követően Jézust Pilátus elé vitték. "És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt." Luk.23:1, Ján.18:28

Reggel volt. A főtanács megakarta őrizni a törvényesség látszatát a Misna ugyanis megtiltotta a főbenjáró ügyek éjszakai tárgyalását. 'Főbenjáró ügyek perét nappal kell tárgyalni és a tárgyalást nappal befejezni. '

'meg ne fertőződjenek'- döbbenetes lelepleződése ez a vallásos képmutatásnak. Tisztátalanná tesz egy pogány házába való belépés, de nem tesz tisztátalanná a gyilkos szándék és a hazug vád. Egyáltalán nem szégyenkeztek emiatt. Figyelembe véve a Pilátusról olvasottakat meglepő amit az evangéliumok írnak. "Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?" Ján.18:29

Pilátus látva Jézus személyét kérdezte meg mivel vádolják, hiszen lénye más volt mint a bunözőké. Ingerült válasz volt a felelet. "Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe." Ján.18:30 A zsidó vezetők azt remélték, ha ők a főtanács jön Pilátushoz elismerve magas méltóságát, Pilátus csak jóvá hagyja döntésüket. Ne firtassa, hogy a döntés indokolt vagy sem. Pilátus így válaszolt: "Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint." Ján.18:31.e.r. Ha már a Szanhedrin meghozta az ítéletet, akkor intézzék el az ügyet ahogy tudják. Ezzel megalázó helyzetbe hozta a tanács tagjait. . "Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;" Ján.18:31.u.r. El kellett ismerniük, hogy megalázott nép és nem hozhatnak halálos ítéletet. Ennek történelmi bizonyítéka az ún. "böjti tekercs". Ebből tudhatjuk, hogy a római csapatok i.sz. 66.-ban Jeruzsálemből való kivonulás után végeztek ki újra valakit zsidó bírósági ítélet alapján. 'Elul hónap 17,-én vonultak ki a rómaiak Jeruzsálemből , s e hónap 22.-én kezdték újra kivégezni a gonosztevőket.'

Ezután kezdték Jézust vádolni a főtanács tagjai. "És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja." Luk.23:2 Messiásnak mondja magát. Olyan királynak, aki világi királyként felszabadítja a zsidóságot a római iga alól és a független zsidó királyságot helyreállítja. Az adó vádját pedig akkor értjük meg, ha elolvassuk a Lukács evangéliumában írt történetet, amikor a zsidó főpapok álnok módon akarták tőrbe csalni Jézust. "Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának." Luk.2O:21-26

Ekkor Pilátus megkérdezte Jézust. "Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!" Luk.23:3 Jézus válaszában arra utal, hogy abban értelemben, ahogy állítják vádlói és abban értelemben ahogy most Pilátus kérdezi nem király, de valóságban igen.

Majd újból vádolták őt, papi fejedelmek. "És erősen vádolják vala őt a főpapok.

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.

Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe." Mk.15:3-4, Mt.27:12-14,18

Pilátust nyilván elgondolkoztatta Jézus hallgatása és valószínuleg megvetést váltott ki belőle a főtanács álnoksága és gyulölettől áthatott dühösködése. "Ezért kivonta Jézust a tömegből és bement vele a törvényházba, ahol különleges beszélgetés hangzott el Jézus és Pilátus között. Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?" Ján.18:33 E kérdésben bizonyos tisztelet és őszinte érdeklődés is tapasztalható. Jézus meglátva ezen érdeklődést válaszolt. "Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?" Ján.18:34 Személyesen érdekel e kérdés vagy csak bíróként kérdezed ezt mások mondása alapján. - olvashatjuk ki Jézus kérdéséből. Pilátus erre némi büszkeséggel és ingerülten válaszolt. "Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?" Ján.18:35 Mit érdekelnek engem a ti zsidó dolgaitok. Olvashatjuk ki Pilátus válaszából. A ti papi fejedelmeitek adtak álszent módon az én kezembe téged. Mi becsülhető ebben? Jézus azonban megérezve Pilátusban lévő fogékonyságot, határozottan bizonyságot tett arról milyen értelemben király ő. "Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való." Ján.18:36

Az ő királysága nem jelent veszélyt a római birodalomra. A 'nem innen való' kifejezéssel ösztönözte Pilátust a további érdeklődésre. Majd a következő szóváltás történt. "Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan?" Ján.18:37e.r. Csakugyan királynak tartasz. Mi mondtatja ezt veled. Olvashatjuk ki Jézus válaszából. Jézus azonban tovább vitte a beszélgetés fonalát "Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra." Ján.18:37u.r. Jézus arról tesz bizonyságot, hogy ő jött egy másik világból, hogy elhozza azt ami a legszükségesebb az embereknek, amit nem ismernek, az igazságot. Majd annak az embernek a személyes felelősségére utal, aki találkozik az igazsággal. Hogyan viszonyul mindehhez Pilátus. Kérdése 'Micsoda az igazság?' azt valószínusíti mintha egy pillanatra valóban szóba állna mindazzal amiről Jézus beszélt. A következő pillanatban pedig már kiment a térre, mert tudta szólítja a kötelesség és türelmetlenül várja a nép. Jézus küzdelmét Pilátusért maga Pilátus törte meg.

Folytatjuk!