A kereszténység



Tanuljunk együtt…, Szerző: Alfred Vaucher - 2019. Január 25. 2519

A kereszténység

A kereszténység egy személyben, a Megváltó személyében testesült meg. Egy megváltó cselekményben realizálódik. Elméletileg egy tanban, gyakorlatilag egy erkölcsi magatartásban jut kifejezésre, és Isten imádásában jut teljességre.

1. Egy személy - Jn 14:6.

"Az evangélium - mondta Frommel - lényegében egyetlen személy: Jézus Krisztus." A kereszténység tehát elválaszthatatlan isteni alapítójának személyétõl. Zsid 12:2
"Az igazi keresztény élete maga Krisztus, és nem a kereszténység." (Fréd. de Rougemont.)
"Mindenek elõtt azt kell leszögeznünk, hogy a kereszténység nem egy tant jelent, és nem is egy könyvet. A kereszténység egy tett, vagy még inkább egy személy." (Edm. de Pressensé.)

2. Egy megváltó cselekmény - Róma 1:16,17.

A kereszténység nem csak egy személyt, hanem egy cselekményt is jelent, mert középpontja egy olyan személyben van, aki túllép az egyszerû, individuális létezés keretén. A kereszténység történelem; Isten cselekvésének története az emberiség körében.

"A Biblia nem törvénykönyv, nem is dogmatika vagy katekizmus. A Biblia a kinyilatkoztatás történelem könyve: Isten történelmi cselekvésének, világunk üdvösségéért való munkálkodásának emberi dokumentuma. (Frommel.)

Isten ki akarta nyilatkoztatni magát az elbukott emberiségnek. Ezt azonban csak a megváltáson keresztül tehette, mert a bukott emberiség csak a megváltáson át ismerhette fel benne a szeretet Istenét.

Az üdvösség, a megváltás fogalma elõfeltételez egy szabadítót valamint a megváltás tárgyát és eszközét A Biblia - a kereszténység alapját képezõ ihletett dokumentum - megismerteti velünk a megváltó Istent továbbá az elveszett embert, akinek javára Isten felhasználja szabadító hatalmát és az eszközt amely által a megváltás végbemegy: Krisztus keresztjét.

"Ez a Biblia rövid összefoglalása, elsõ és utolsó szava: ez az Éden ígérete és az Apo kalipszis himnusza. A megváltás Krisztus vére által - ez a kinyilatkoztatás centrális közepe." (Guers.)

Frommellel együtt valljuk: "A Biblia a Genezis elsõ történeteitõl az Apokalipszis utolsó látomásáig, de fõképpen tetõpontján, középpontjában - a golgotai kereszten - az üdvösség történetét tárja szemünk elé. A Biblia erre az egy történetre korlátozódik, minden más történet közömbös számára, illetve nem kerül bele sajátos történetébe, vagy ha bekerül is, csak nélkülözhetetlen kiegészítésként A Biblia kizárólag ennek a történetelemnek, az üdvtörténetnek a dokumentuma. Ez a Szentírás egyetlen létoka, és ebben található egyedülálló egysége. Mit mondhatunk tehát mást, mint azt, hogy a kereszténység lényege - eredeti forrása szerint - a megváltási aktus?"

3. A tanítás - Jn 8:30-32.

A Biblia magába foglalja egy vallásos, racionális rendszer lényeges elemeit Mindazonáltal gondosan meg kell különböztetnünk egymástól az Istentõl ihletett Szentírást és a keresztény gondolat rendszerbefoglalásának különbözõ kísérleteit amelyeket mindig revízió alá kell vennünk, mint mindent ami emberi.

A Biblia tanításának középpontjában Krisztus személye áll: minden igazság Tõle származik és Reá vonatkozik. Minden olyan elméleti rendszer, amely kisebbíti Jézus Krisztus személyét csorbítja szentségét vagy vitatja jogait - keresztény ellenes. (Un 4:2,3,15.)

Hogyan lehet mégis eligazodni az ellentmondó tanítási rendszerek labirintusában, amelyek mind azt állítják, hogy Krisztus hiteles tanítását nyújtják? - A fát gyümölcsérõl lehet felismerni. (Mt 7:16-20.) "A keresztény tanítás - ha hûséges visszaadása Isten kinyilatkoztatásának - végül is mindig a szeretet és a szentség gyümölcseit termi." (R. Saillens)

Pál apostol az egészséges tanítást ajánlja. (Tit 2:1; 1Tim 6:3.) Ezzel viszont azt is mondja, hogy léteznek egészségtelen tanítások is. Az igaz tanítás tiszta, megszentelõ hatású.

Az az igazság, amit Jézus felkínál, hogy csatlakozzunk hozzá, felszabadító igazság. Távolról sem szolgaság az a szellem számára, hanem éppen ellenkezõleg: megszabadítja azt aki elfogadja.

4. Az etika - Jak 1:27.

Az evangéliumban a tanítás és az erkölcs szétválaszthatatlan.

"A krisztusi etika elválaszthatatlan a krisztusi kortól. Az evangélium szerint azért kell szeretnem Istent mert Õ elõbb szeretett engem." (J. - A Porret)

"Szeretettek vagyunk - ez az egész dogma. Kötelesek vagyunk szeretni - ez az egész etika." (A de Gasparin.)

A kereszténység etikája a Mózes által adott és Jézus által megerõsített két nagy pa­rancsban van összefoglalva: 5Móz 6:5; 3Móz 19:8; Mt 22:34-40. A keresztény erkölcsi ideál jézusi megfogalmazását Mt 5:48-ban találjuk meg: Krisztus tanítványának tökéletesnek kell lennie, azaz alapjában, lényegében jónak, amilyen a mennyei Atya. Ez az értelem tûnik ki a kontextusból (43-47 vers), valamint a párhuzamos igehelybõl. (Lk 6:39.) Vannak meredek hegységek, amelyeknek a legmagasabb csúcsát csak egy oldalról lehet megközelíteni. így vagyunk ezzel a legmagasabb erkölcsi eszménnyel is: az ember csak egy dologban, a szeretet tekintetében irritálhatja Istent Lásd: Ef 4:32 és 5:1,2.

A vallásos igazság nem csupán értelmi megismerés erkölcse, hanem követelmény. A keresztény tan nem csupán egy tanítási típus (type, Róm 6:17.) hanem egyszersmind magatartásbeli norma is, amelynek alá kell rendelnünk szívünket.

A kereszténység - élet (1 Jn 1:2) Jézus tanítását nem lehet csupán passzív módon elfogadni. Kell, hogy ez a tanítás lelki energiaforrássá váljon bennünk. A kereszténység: az üdvösség tanítása. Nem annyira értelemmel való megragadásról van szó, hanem inkább gyakorlati megvalósításról, tapasztalati ismeretszerzésrõl, ön 7:17.) "Senki sem ismerheti meg a kereszténységet anélkül, hogy "lelki élménnyé" ne válnának számára a Bibliában leírt hitbeli tapasztalatok." (Philemon Vincent)

Tehát kizárólag tapasztalati úton - és ez kiváltképpen tudományos módszer - tehe­tünk szert jártasságra a vallásos ismeretek területén.

5. Isten imádása - Jn 4:23.

A kereszténység Isten imádására tanít bennünket Megtanít arra, hogy könyör-gésünk és magasztalásunk jó illatával járuljunk elé, "hogy teljes valónkat ajánljuk fel Neki" élõ áldozatul. Ezt nevezi Pál apostol ésszerû szolgálatnak, vagy értelmes istentiszteletnek. (Róm 12:1; vö.: 1Pt 2:5.) Arra ösztönöz továbbá, hogy szolgálatunk által megmentett lelkeket ajánljunk Istennek (Róm 15:16.) és ha szükséges saját vérünket ontsuk italáldozatként a "hívõk hitének áldozatánál és szolgálatánál." (Fil 2:17.)

"Az emberi léleknek az a legmagasabbrendû tevékenysége, amikor felemelkedik az élet végsõ forrása felé, sem nem értelmi megnyilvánulás, sem nem misztikus extázis, hanem egy hódoló aktus egy egyedülálló érzelem, öntudat amely válasz egy ugyancsak egyedülálló érzékelésre, a legfelsõbb hatalom "felfogására" érzékelésére. (Ernest Naville)


 
keresztény kereszténység vallás eredet tanítás Etika Isten Jézus Kereszt
Tanuljunk együtt…

Már 2000 éve, hogy elhangzott, de még mindig számíthatsz rá!

2016. December 01.

Közvetlenül azelőtt, hogy Jézus felemelkedett az égbe, a következő biztató ígéretet adta tanítványainak: „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket,...

Odaadás
2018. Október 23.
Bizalom, ha szenvedünk
2018. Augusztus 09.
Bizalom, ha szenvedünk
2018. Augusztus 14.

Keresés a cikkekben