A Szentlélek munkája

A Szentlélek munkája

Tanuljunk együtt…, Szerző: - február 27. 305

Tinédzserkoromban egy benzinkútnál dolgoztam. A munkatársaim tudták, hogy lel-kész fia vagyok; s egy alkalommal, amikor apám tankolni jött, egyikük megszólította: "Ralph, mit szól hozzá, hogy én voltam az egyik Vörös Ördög." Apám azt válaszolta: "A Biblia sze-rint az ördög olyan, mint az ordító oroszlán, aki azt keresi, kit nyelhet el. Én nagyon remélem, hogy téged nem kap el." Egy aranyos történet jut eszembe erről, amit a gyerekeimtől hallot-tam.

Egy oroszlán ment ordítva, bőgve keresztül az erdőn: "Ki a király ebben a dzsungel-ben?" Minden állat azt válaszolta: "Te vagy, te vagy az." A hiéna is meglátta, hogy közeledik az oroszlán, és újra és újra hangosan bömbölve kérdezgeti, hogy ki a dzsungel királya. Ő is úgy válaszolt, hogy "te vagy az", ám közben felmászott egy magas fa tetejére. Amikor a majmok közelébe ért, hallotta, ahogy azt mondják: "Már megint itt jön ez a fecsegő pofa". Az oroszlán azonban tovább bömbölte, hogy ki a dzsungel királya, és válaszul mindig azt kapta: "Te vagy, te vagy". Ekkor egy füves területre ért, ami tele volt elefántokkal. S az oroszlán egy hatalmas elefánt mellett újfent azt bőgte: "Ki itt a király?" De az elefántok rá sem hederítve folytatták az evést. Az oroszlán dühös lett, és még nagyobb hangerővel ordította: "Ki itt a király?" Ekkor egy behemót elefánt az ormányával körbefogta, megforgatta, és hatalmas erő-vel felhajította a levegőbe. Amikor az oroszlán földet ért, szétterült; az elefánt pedig rátapo-sott, és táncolni kezdett rajta. Amikor a fájdalomtól meggyötört oroszlán megpróbálta elvon-szolni magát a tetthelyről, az elefánt így szólt: "Nem kellene ordítanod csak azért, mert nem tudod a választ..."

Jézus vállalta értünk a keresztet. Mielőtt keresztre feszítették, azt mondta, eljött az idő, hogy e világ fejedelme megítéltessen. Az ördög, az ordító oroszlán immáron legyőzetett. Nem kell aggódnunk miatta. Jézus nagyon jól tudja, hogyan kell táncolni a legyőzött ördögön, aki azért itt-ott felüti még a fejét, és megjelenik; mi pedig alig várjuk azt az időt, amikor a gonosz nem lesz többé.
Ha elolvassuk az evangéliumokat, többek között felfedezhetjük bennük, hogy a Szent-léleknek négy feladata van. Először is - meggyőzi a világot a bűnről. Másodszor - megtérésre indítja a bűnöst. Harmadszor - megtisztítja a keresztényt. Negyedszer - felhatalmaz a szolgá-latra.
Elemezzük végig a Szentlélek négy tevékenységét.
Az első tehát, hogy meggyőzi a világot a bűnről. Idézzük János evangéliumának 16. fejezetéből a 8. versből Jézus szavait: "[Amikor a Szentlélek] eljő, megfeddi a világot bűn [...] tekintetében." Tehát az egész világot magában foglalja. Nem számít, ki vagy, és honnan jöttél. A Szentlélek azon dolgozik, hogy mindenkit meggyőzzön arról, mi a bűn.

Mi a bűn?
Megdöbbentett, amikor ráébredtem, hogy nem tudom. Először azt gondoltam, hogy az a bűn, ha helytelen dolgokat teszek. De nem. Egészen más. Ha úgy véljük, hogy a bűn a hely-telen, rossz cselekedeteket jelenti, akkor megint csak azt mondhatjuk magunkról, hogy visel-kedésközpontú keresztények vagyunk. Rá kell döbbennünk, hogy a bűn fogalma egészen más. S az emberek különböző módon válaszolnak, amikor meggyőzetnek a bűn mivoltáról. Van-nak, akik szomorúak lesznek, vannak, akik méregbe gurulnak, s vannak, akik depresszióssá válnak.

Egy barátom, alighogy kereszténnyé lett, el akart menni, hogy megossza hitét mások-kal. Ezért magához vett néhány írást, és elindult egy lakótelep felé. Az egyik házban lépcső vezetett a lakásokhoz. Felment, és bekopogott egy ajtón. Egy férfi jelent meg az ajtóban, amit aztán azonnal be is csukott a hívatlan látogató előtt, amikor ráébredt, hogy miért jött. Ekkor az én barátom egy kis könyvet tett az ajtó elé, s a következő hetekben újból visszament. Kopo-gott. A férfi kinyitotta, majd újra bevágta az orra előtt az ajtót. A barátom megint egy könyvet hagyott ott, és egy kis idő múlva ismét megjelent az ajtó előtt. Miután bekopogott, a férfi ajtót nyitott, de már üvöltözni kezdett vele: "Nem érti, hogy ez engem nem érdekel? Menjen el innen!" Ezután újfent egy könyv került az ajtóba. Ezt az incidenst egy újabb látogatás követte. S hogy mi lehetett a folytatás? A férfi kinyitotta az ajtót és fejbe vágta a barátomat. A barátom tántorogva kapaszkodott meg a lépcső korlátjában, és megpróbált visszakecmeregni. A férfi üvöltve mondta: "Nem érted, hogy nem érdekelsz?" A barátom erre így szólt: "Most már te is megkaptad az üzenetet." A férfi erre elgondolkodott, és azt mondta: "Na, jól van, gyere be." Leültek, és elkezdtek beszélgetni. A férfi most már a meggyőzés állapotában volt. Tanulmá-nyozni kezdte a Bibliát a barátom segítségével, és később keresztény lett. Most az egyik veze-tő vén a gyülekezetben. Valamikor azonban így reagált a Szentlélek hívására, aki meggyőzte őt a bűnről.

Lehet, hogy a te válaszod és a felebarátod válasza különbözik egymástól. De valamennyien a Szentlélek meggyőző ereje alatt vagyunk. Gondolom, ti is tudjátok, ha a Szentlélek nem volna itt, nem volna élet a Földön.

Egy ízben egy gyülekezeti tag magához hívatott, hogy beszélgessünk. Azt mondta: "Én már megjártam a poklot, és visszajöttem." Rendkívül rossz éve volt. Elvesztette a jó állását, a házát, az autóit, a családját, és majdnem elvesztette a józan eszét is. Végül egy rehabilitációs központba került, ahol megpróbálták távol tartani őt az öngyilkosságtól. Eljutott odáig, hogy felnézett az égre, és dühösen így kiáltott Istennek: "Uram, ha te így bánsz velem, ahogy eddig, akkor engem nem érdekel az egész." Kiabált és átkokat szórt Istenre, és arra kérte, hogy lépjen ki az életéből. És Isten meghallgatta a kérését. A férfi három nap alatt megjárta a poklokat. Megkérdeztem, hogy mit ért ezen. Azt mondta: "Egyszerűen nem akartam tovább élni. Nem tudom leírni, mit jelent az a nagy semmi. Az életem üressége félelmetes volt." Ezek után a harmadik napon újra felnézett az égre, és azt mondta: "Istenem, tévedtem. Szükségem van Rád az életemben." S a legnagyobb meglepetésére, Jézus ott volt, készen arra, hogy visszafogadja őt. "Most már tudom, mit jelent megjárni a poklot, és visszatérni" - mondta.

Jézus megígérte, hogy a Szentlélek által velünk marad. Ígéretét ennek az embernek az életében is teljesítette.

Vessünk egy pillantást a Szentlélek második feladatára. Megtérésre indítja a bűnöst. Ez csak azokkal történhet meg, akik válaszolnak az első lépésre. Most érkezünk el a keresztény egyház legelhanyagoltabb tanításához. Nagyon ritkán beszélünk a megtérésről, nehéz találni ezzel kapcsolatos irodalmat is. Valamennyi Ellen White CD-t átnéztem, különböző utalásokat keresve a megtérésre vonatkozóan. Kilencezer adatra bukkantam, amelyeket sorra elolvastam. Találtam néhány sokkoló szakaszt is közöttük. Például arról, hogy a megtérésnek a szülők és a tanárok számára a legfontosabb témakörnek kellene lennie. Továbbá egyetlen prédikátor se álljon fel a szószékre anélkül, hogy megtért volna. Azt mondja, hogy addig nem kellene bemutatnunk egyedülálló hitigazságainkat a hallgatóságnak, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy megtértek. Ne beszéljünk a szombatról vagy a holtak állapotáról addig, amíg nem tudjuk, hogy akikhez szólunk, megtértek-e. Pedig ezt tesszük nap mint nap. Úgy beszélünk, hogy az emberek az egyházhoz térjenek, nem pedig Krisztushoz. Mi az embereket a 27 hitponthoz térítjük meg, és nem Jézus Krisztushoz.
Az Amerikai Egyesült Államokban közel kétmillió úgynevezett volt adventista él. Olyanok, akik valamikor megtértek a hitelveinkhez, de nem tapasztalták meg szívük megújulását. 900 000 tag van, és kétmillió volt adventista. És a kilencszázezernek is csak a fele megy el havonta legalább egyszer gyülekezetbe. Annyira elfoglalt bennünket az új tagok megkeresztelése, hogy elfeledkeztünk a legfontosabbról. Szeretnék bátorítani mindenkit, hogy a megtérést szem előtt tartva tanulmányozza a lelki növekedés folyamatát.
Az én felfedezésem János evangéliumának a 3, ill. a 4. fejezetéből való, az egyik Nikodémus, a másik a samáriai asszony története. A Jézus élete című könyvből az idevágó részt és az igeszakaszt elolvasva a következőt értettem meg. 1. A megtérés a Szentlélek természetfeletti munkája, 2. ami megváltoztatja Istenhez való viszonyulásunkat. 3. Ez pedig lehetővé teszi az ember számára, hogy olyan istenismeretre jusson, amelyben korábban nem volt része.

Én magam igen nehezen tanultam meg ezeket az elveket. A fiunk középiskolás volt, és még nem tért meg Istenhez. Az iskolában nagy problémák voltak: a drog-rendőrség ötezer dollár értékű kábítószert talált a diákoknál. Nyugtalanított a fiam helyzete. Nem tudtam, mit tegyek, hogy felnyissam a szemét. Egyszer csak elhatároztam, hogy megtérítem őt. Egy tanítási nap után, amikor hazajött az iskolából, kértem, hogy beszélgessünk. S elkezdtem neki a megtérésről prédikálni. Arról, hogy mit jelent az, ha átadja az életét Istennek. Nem hoztam szóba a rossz magaviseletét, a Szentlélekről, Jézusról és önmagunk átadásáról beszéltem. De minél tovább beszéltem, annál ingerültebb lett. Végül felállt, s azt mondta: "Lehet, hogy ez veled már megtörtént, de velem még nem." És kiment a szobából. Hihetetlen fájdalmat éreztem, amikor rájöttem, hogy nem tudom megtéríteni a fiamat. Senki nem tud megtéríteni senkit, mert ez teljesen a Szentlélek munkája.

Másnap reggel nem is néztünk egymásra. Ekkor elhatároztam, hogy többször nem próbálkozom. Két hét múlva egy este néhány keresztény fiatal az iskolából elhívta a fiamat beszélgetni. Szerettem ezeket a gyerekeket, ahogy a fiam is. Ezért elfogadta a hívást, de eldöntötte, hogy nehéz, fogós kérdéseket tesz fel majd nekik. Sok-sok kérdéssel készült, de akkor este valami mégis azt súgta neki, hogy hallgasson, hiszen talán még tanulhat is valamit. Elcsendesedett, és figyelni kezdett. Egyszer csak olyasmit hallott, amit még soha. Azt, hogy mi magunk nem vagyunk képesek megváltoztatni az életünket; de bátran jöhetünk Jézushoz, ahogyan vagyunk, s ő majd végbeviszi bennünk a változást. A fiam úgy érezte, hogy ezt azelőtt soha nem hallotta még. Bár, természetesen, tőlem hallhatta két héttel korábban is, mert én akkor beszéltem neki erről. De mivel nem figyelt oda, nem hallotta meg. Van úgy az ember, hogy olyan dolgokat hall meg, amit korábban nem tartott fontosnak. Így volt ő is. A gyerekek azon az estén letérdeltek, és imádkoztak érte. Egyébként egész este ezt tették, de a fiam nem tudott róla. Szeretem az ilyen fiatalokat. A fiam le sem térdelt az imánál, hanem nyitott szemmel ült, és figyelte őket. Valami azonban megérintette a szívét. Egyszer csak térden találta magát, és sírva fakadt. A csoda megtörtént!

Hazajött, és a bejárati ajtónál találkoztunk. Azt mondta: "Apa szeretnék elmondani valamit." "Mit?" - kérdeztem. "Mi magunk nem vagyunk képesek megváltoztatni az életünket, de bátran jöhetünk Jézushoz, ahogyan vagyunk, s ő majd végbeviszi a változást bennünk." "Valóban?" - csak ennyit kérdeztem. Így lett a fiam evangélista, amikor elmondta nekem a jó hírt. Másnap korán reggel, ahogyan mindig, végigmentem a lakáson. Szinte minden ajtó nyitva volt. És az én fiam, aki máskor az iskolakezdés előtt öt perccel még mindig aludt, most ébren volt, és olvasta a Bibliát. Azt a Bibliát, amit még mi adtunk neki, és amit a por rég belepett már. Elolvasta az evangéliumokat, a Római, a Galáciai levelet... Elcsukló hangon mondtam, a csoda megtörtént.

A következő pénteken egy csomó fiatal jött hozzánk. S a fiam a barátaival készen volt arra, hogy azon az estén az egész gyereksereg előtt bizonyságot tegyen. A feleségemmel az ajtó előtt hallgattuk őket. Másnap pedig eljött a gyülekezetbe. Mindkét istentiszteleten én prédikáltam, s a fiam hallgatott engem. Egyszer csak odasúgta az édesanyjának: "Tudod, anya, apa tényleg királyul prédikál. És ezt már egy hete el akartam mondani neki." Ez a fiú még soha nem mondott ilyet. Most az Egyesült Államok észak-nyugati részén lelkész. De akkor egy fájdalmas tapasztalaton keresztül megtanított valamire: hogy én sem magamat, sem mást nem tudok megtéríteni, mert ez teljesen a Szentlélek munkája.

Két dologban azonban segíthetünk az embereknek, hogy megtérésre jussanak. Az egyik az ima, a másik, hogy magasra emeljük Jézust. Mert Jézus azt mondta, ha őt felemelik, akkor magához vonja az embereket. Ha szíveden viseled egy barátod vagy szeretted sorsát, vagy ha úgy érzed, hogy te magad még nem tértél meg, akkor menj oda, ahol Jézust felemelték. Olvasd el az evangéliumot és a Jézus élete című könyvet. És ahol Jézus Krisztus felemeltetett, ott téged is magához vonz.

 


 
megtérés munka isten történet tanulság szentlélek bűn
Tanuljunk együtt…

A bibliai bíbor

2017. február 09.

Aki járt már a sivár föníciai tengerparton, ahonnan gyakran hoz elő a régészek ásója gazdag ókori kultúráról tanúskodó leleteket, bizonyára megkérdezi: miért települtek ilyen barátságtalan helyre?

Miért tűri Isten?
2017. november 10.
Egyedül Jézus!
október 02.
Ádám és Éva almája
2017. április 22.

Aktuális programok a közeledben