Ur város felfedezése és az özönvíz

Ur város felfedezése és az özönvíz

Felfedezés, Szerző:Kormos Erik - január 22. 534

Miután a Bábel tornya történetét sikerült nyomon követni és azt igazolni, hogy a Biblia hiteles ebben a kérdésben is egy másik rejtély nyomába eredhetünk: Mit tudunk mondani az özönvíz létezéséről; tény, vagy fikció? A világ minden pontján találhatunk valamit, ami arra utal, hogy történt egy világméretű katasztrófa, és az élővilág teljes kipusztulását okozta. Nincs földünkön olyan hegy, ahol ne lehetne találni több száz méter magasságban folyami kavicsokat, vagy ősi foszíliákat amik nem jöhettek létre csakis a tenger fenekén, mégis szkeptikusak vagyunk. De hogyan került a tenger fenék a hegyekbe sok száz méter magasságra a tengerszinttől? Kipusztult fajok, dinoszauruszok és egyéb lények maradványai. Milyen választ adnak a kérdéseinkre?

Ur város feltárására épp úgy jellemzőek a véletlenek, mint a talányok. Amikor felfedezője Sir Leonard Woolley 1822 és 1834 között ásatásokat végzett itt, nem szándékosan az volt a célja, hogy az özönvíz rejtélyének nyomába eredjen. Nem is valószínű, hogy hitt annak létezésében. Csupán néhány adattal rendelkezett, amit szeretett volna még többel gazdagítani, hogy Ur város romjai beszéljenek az utókor számára: Kik építették, mikor éltek ott civilizált emberek. A felfedezés története korábban kezdődött. A 17. sz-ban Pietro Valle ismert utazó figyelt fel Ur város halmaira először. Ő még nem sejtette ekkor, hogy bibliai tájakon jár. Később az első uri régész William Kennet Loftus sem tudta még ezt, inkább támaszkodott megérzéseire mintsem konkrétumokra. Majd Taylor brit konzul, mint a hadsereg őrnagya találta meg az uri zikkuratuk tövében Nabu Naidnak a Nana holdisten kultusztemplomának újjáépítője nevét és a templom kőrétegeit. Későbbi érdeklődést a város iránt az keltette fel, hogy Taylor gyorsfeltárással 2000 sírt nyitott meg. Ezek a korábbi mezopotámiai felfedezésekkel ellentétben rendhagyóak voltak. Néhány emberi tetemen látható volt, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem valamilyen kultikus szertartás szerint feláldozták és az uralkodói családdal együtt eltemették. Ezzel kapcsolatosan nagyon sok rejtély maradt tisztázatlanul napjainkig. A leletek kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy ez tisztázódjon. De mint korábban volt szó róla, ezek csupán adatok, bele kell helyezni őket egyéb összefüggésekbe is, és egy ideológiai látásra is szükség lesz ahhoz, hogy megoldási kísérletet adjunk. Nincs tehát könnyű dolgunk, de próbálkozzunk meg ezzel a feladattal is.

Alapvető megoldatlan kérdés ebben a tekintetben, hogy a vallás, vagy a társadalom volt-e okozója az emberáldozatoknak. A vita kiváltója, hogy Taylor felfedezésében a 2000 sírból 18-ban magas rangú tisztségviselőket találtak. Erről árulkodnak az uralkodói címek és az ékszerek a sírokban. Később Sir Leonard Woolley több, mint 1000 újabb sírt tárt fel alapos részletességgel. A leleteket gondosan kiöntötte gipsszel, s ahol szükséges volt parafint is használt, hogy egészben kiemelhesse a koránt sem ép leleteket. A kultikus temető egy részét Woolley „Nagy Sírgödörnek” nevezte el. Ebben talált ismét 74 tetemet, amikről Taylor leleteivel azonos módon megállapítható volt, hogy kultikus okok miatt áldozták föl őket. Vajon a feláldozott emberek az uralkodói család tagjai voltak és együtt kellett meghalniuk uralkodójukkal, vagy a király, pap volt egyben és a rivális ellenfelek, vallási okok, vagy hatalomféltés miatt „vallási szertartással” feláldozták a vetélytársakat? Ennek a rejtélynek nagyon sokféle magyarázata lehetséges, s egyik lehetőség sem kizárt. A válasz megkereséséhez szükségünk van a többi információra is, amit a leletek szolgáltatnak. Néha nem az segít, ha előkerül valami a föld mélyéről, hanem az, ha nem kerül elő. Valaminek a hiánya épp úgy árulkodik, mint a megléte, csak arra van szükség, hogy ezt a tényt tudjuk megfelelő módon értékelni.

Ur város esetében ez a későbbi felfedezések eredményeit érinti, amelyek a 19.sz. után újra megindultak, amikor a I. világháború végeztével Irak új gyarmatosítói támogatták a régészeti feltárásokat. A későbbi kutatók is azt tudták csak megállapítani, hogy a korábban megismert és Mezopotámiában a Kr.e. 4-3 évezredben a térséget befolyásoló sumer társadalmi rendre jellemző társadalmi szerkezetet találtak és, hogy ebben nem volt ismert az emberáldozat szélsősége, kivéve Ur városban. Tehát elegendő, ha Woolley felfedezéseit vesszük alapul, mert az új kutatások nem csak a hiányát jelzik valaminek, hanem egyben azt is, hogy felfedezőnk alapos munkát végzett.

            Hála e zseniális régész pontosságának és alaposságának, minden a legnagyobb teljességében áll rendelkezésünkre. Woolley katalógust vezetett a sírokból kiemelt tárgyakról és azokat rendszerezte, osztályozta. A kiemelt tárgyak néhánya: Meskalamdug király sisakja, vagy a „Bozótban fennakadt kecske” anyaga árulkodott korukról leginkább. Ezek a már korábban említett elekrumnak nevezett aranyötvözetből készültek. Így a tárgyak kora a bronzkorba tehető. Ez természetesen nem ad elég információt a város alapításáról, vagy annak korai időszakairól, kizárólag a sírokban található leletek korát határolja be és azokról ad annyi információt, hogy a bronzkorban készültek, de egyáltalán nem biztos, hogy akkor temették oda, amikor készítették. Említésre méltó még mindenképp a híres uri tábla, aminek segítségével a társadalmi tagozódást is jobban megismerhetjük s ebből újabb következtetéseket vonhatunk le a leletek korát illetőleg. A táblán harci és béke jelenetek láthatók lazurit berakásokkal és gyöngyházzal díszítve. A háborús oldalon harci kocsit is láthatunk, ahol egy onager vontatja, vagy hajtja a kocsit és követik a gyalogos katonák. Ez a társadalmi rend ismert volt már a korábbi sumer leletekből. S annak ellenre, hogy a XX. Sz-ban mindenféle nemzetiségű régészeti csoportok érkeztek a térségbe, nem tehettek többet, mint megerősítették Woolley eredményeit.

            Felfedezőnk tényleg nagyon alapos volt. Nem elégedett meg a korábbi leleteivel, hanem igyekezett a legmélyebb rétegekig leásni, egy-egy „tel” alá. Az egyik ilyen halom alatt talált egy hordalék réteget, ami elég vastag volt, mintegy 3 m. A réteg alatt és fölött nagyon finom megmunkálású cserépedényekre bukkant. Keletkezésére nem volt magyarázat, ha csak az nem, hogy a Tigris és az Eufrátesz folyók hordaléka lenne mindez, feltételezve, hogy volt egy elég nagy áradás, ami ezt a több, mint 3 m vastagságú réteget ide tudta szállítani, tekintettel a távolságra is, ami a folyók és a város között van. Mivel ennél többet felfedezője sem tudott biztosan, így írt arról: „…tizenegy láb tiszta hordalék, amiben régészeti leletet nem találok.[1]”

Kézenfekvő megoldás volt, hogy az alsó és felső rétegekben talált agyagedények töredékeinek korát határozzák meg, tehát. A felfedezés egyik legfontosabb eredménye a kormeghatározás szempontjából, hogy az alsó réteg alatt nem volt több lelet, tehát nagy valószínűség szerint ennek kora megegyezik a város legrégebbi történetével. Az agyagedény darabokat a megmunkálásuk stílusa alapján azonosították a jól bevált összehasonlításos módszerrel. Így megállapítást nyert, hogy a korábban már feltárt és azonosított Tel-el Faránál felszínre hozott leletek korával egyeznek meg. (Alakjuk, megmunkálási technológiájuk és formájuk stílusa alapján.) Ezeknek a kora pedig a legelső királydinasztiák uralkodási ideje a Kr.e. 4. évezred.

 

Mezopotámia uralkodói dinasztiái:

Uruk dinasztia

Dzsemdet- Naszr dinasztiája

Sumer kor

Ó akkád kor

Ó asszír kor

Kr. e. 3100-tól

Kr.e. 2800-tól

Kr.e. 2400-tól

Kr.e. 2200-tól.

Kr.e. 1900-tól

Mezopotámia uralkodói dinasztiái:

Ó babiloni kor

Új asszír kor

Új babiloni kor

 

 

Kr.e. 1700-tól.

Kr.e 700-tól.

Kr.e 600-tól.

 

 

 

A másik nagyon érdekes felfedezés az volt, hogy az alsó és a felső rétegekben talált agyagedény darabok stílusa és szerkezete nem tér el jelentősen egymástól. Egy régész számára ez nem mást jelent, mint azt, hogy az említett réteg alatt és felett lévő két kultúra nem tér el egymástól korban generációkkal, csupán néhány évtized lehet a különbség. A magyarázat tehát első nekifutásra nagyon kézenfekvő: Volt valamilyen természeti katasztrófa, ami hirtelen jött és eltüntetett egy kultúrát, majd pedig a túlélők, akik ugyanazon ismeretekkel rendelkeztek, a réteg tetején felépítették a következő generáció városát. Woolley erre azt állította, hogy megtalálta a bibliai özönvíz régészeti bizonyítékait. Mondanom sem kell, hogy nem sokkal később az elméletét támadták és hivatalosan mind a mai napig nem adnak neki túlzottan nagy hangot.

A támadás oka a szkepticizmus a Biblia hitelessége felől, valamint az az érv, hogy a Biblia, az özönvíz tényét egy egész világra kiterjedő pusztulásnak mutatja be, Woolley felfedezései pedig inkább azt igazolják, hogy ez egy helyi esemény volt, ami Mezopotámia terültén máshol nem mutatható ki. Milyen érveket lehetne felsorakoztatni, amelyek megerősítik, vagy cáfolják a bibliai özönvíz tényét?

            Egy másik forrást kell segítségül hívni a kérdés tisztázásához. Rendelkezésünkre áll néhány kőtábla, az ó akkád korszakból. Ez, az az írás, amit kiválóan tudunk olvasni és a nyelv ismerete is rendelkezésünkre áll. Két kőtábla, említésre méltó. Az egyik tábla a Gilgames eposz egy részletét tartalmazza. Ez egy régi hősköltemény, ami az első uruki dinasztia királyát Enmerkart dicsőíti. A kőtábla szerint a király uralkodási ideje a Kr.e. 2300-as évek. A Gilgames eposz tartalmazza az özönvíz történetét, nagyon hasonló formában, mint a Biblia. A bibliakritikusok egy rétege szerint Mózes plagizált, amikor könyvét megírta, mert e mezopotámiai eposz korábban keletkezett, mint a bibliai változat. Ez a megállapítás bizonyítja legjobban, hogy mennyire hasonlít a kettő egymásra. Az eposz táblája pontosan megjelöli az uralkodói dinasztia korát is, mégpedig úgy, hogy a királyokat az I. uruki. uralkodói korszakba helyezi. Ez valójában a mi meghatározásunk szerint a negyedik korszak, de a tábla írói nyilván ezt nem tudhatták. Ennek megfelelően a kőtábla kora Kr.e. 2112 és 2004 közé tehető. A Gilgames Eposz tábla szerint a vízözön, ami az említett réteget létrehozta Ur városban Kr.e. 2348-tól kezdődött. Ha figyelembe vesszük a bibliai kronológiát, amit természetesen ilyen távlatokban nem lehet nagy pontossággal értelmezni, ez megegyezik azzal a korszakkal, amit Mózes I. Könyve a Genezis is megjelöl az özönvíz korának. Ha pedig ezt a feltárt rétegek korával összevetjük a Gilgames eposz kőtábla korát a hordalékréteg fölött közvetlenül elhelyezkedő réteg korával azonosíthatjuk. Ez a néhány adat megerősíti, hogy a bibliai özönvíz nem csak a Biblia szerint történhetett meg, hanem a régészet is tudja igazolni!

Marad a kétség természetesen: Miért is támadták meg Woolley elméletét? Az érv nagyon egyszerű: Azt a hordalékréteget, amit Urban sikerült megtalálni, nem lehetett másutt fellelni. Ezt a kétkedők elegendő bizonyítéknak látják az egész elmélet elvetéshez, s ezért csak elvétve publikálják, mintha nem ez lett volna Sir Leonard Woolley legfontosabb felfedezése, hanem az a néhány aranytárgy, amit a kormeghatározás szempontjából említettem. (Általában erre is igaz, hogy ami arany az fénylik, tehát az emberek figyelmét jobban leköti, s nem minden esetben igaz, hogy csupán „adat” a múltból ami csillog és értékes, vagyis eladható.) Természetesen szeretném ha tovább nyomoznánk és ha van még valamilyen érv e mellett, vagy ez ellen, akkor azokat mindenképp megemlítenénk!

A másik említett jelentősebb írásos adatokat Tel-el Faránál találták. Ezek az akkád nyelvű kőtáblák egyben megerősítik a Gilgames eposz keletkezésének korát is. Beszámolnak Ur város újjáépítésének történetéről. Ekkor építették teljesen újjá a várost. A tábla szövegéből azt is megtudhatjuk, hogy a város kultusz központja a Nana templom és zikkurat volt ekkor. Ez a szentély uralta a várost, papnői meghatározták a társadalom politikai gondolkodását. A kérdés csupán annyi, amit a sírok felfedezésénél is feltettünk, hogy a vallás, vagy a politika befolyásolta intenzívebben a várost. Ami a kőtáblák tartalmából kiderül, annyi, hogy a város társadalmilag és gazdaságilag egyaránt nagyon fejlett volt, tehát nehezen elképzelhető, hogy az ókorban ne folyt volna össze a politika a vallással, úgy ahogyan a mai modern korban sem lehet szétválasztani a kettőt egymástól. Itt érdemes visszautalni arra, hogy Woolley feltárt sírgödreiben milyen uralkodói címeket találtak, azok milyen társadalmi kapcsolatot engednek meg feltételezni.

Azt a temetőt, ahol a legtöbb uralkodói sír volt egy szemétdomb közepén találták. A szemét lerakása ezen a helyen már 3-4 évszázaddal korábban megkezdődött, mint a temetkezés. Ez utalhat arra, hogy az oda temetett tisztségviselőket nem tartották nagy tiszteletben. Érdekes, hogy az itt feltárt sírok mindegyike uralkodó volt, és az őket körülvevő kisebb sírok pedig valamilyen kapcsolatban voltak mind az uralkodói családdal. A királysírok pecsétjei is sokat elárulnak. Található egy Meskalamdug nevű király, egy Puabi nevű nő, akit nagyasszonynak titulál a felirat. Ez vagy azt jeleni, hogy királynő volt, vagy azt, hogy a király nagy tiszteletű anyja lehetett. Ez Mezopotámiában szokás volt, bibliai példást is olvashatunk rá a Dániel próféta könyvében:

Az anyakirálynő azonban hallva a királynak és főrangú embereinek a beszédét, bement a mulatozókhoz, és ott így szólt a királyné: Király, örökké élj! Ne gyötörjenek téged gondolataid, és az arcod se legyen sápadt!

Dán. 5,10

(Mindez Belsazár babiloni király uralkodása alatt történt, a babiloni királyi udvarban.)

A Tel-el-Faránál talált leletekből tudjuk, hogy Meskalamdug király a lányát nevezte ki a NANNA holdisten templomának főpapnőjévé. S itt lesz világos, hogy hogyan folyt össze a politika a vallással. Ennek megfelelően két lehetséges változat van arra, hogy miért áldoztak fel embereket az uralkodóikkal együtt: A mezopotámiai városállamokban a paloták és a templomok voltak a gazdasági élet központjai. A sírok hierarchiai rendje is ezt mutatja. A fősírban van a király, és őt veszi körbe a társadalmi ranglétrán elhelyezkedő polgári és paraszti réteg, akiket erőszakkal mészároltak le. Hasonló a helyzet a király lányával is, aki a NANNA templom főpapnője volt. Az egyik változat tehát az lehet, hogy a gazdag királysírok egy része nem királyi sír volt, hanem inkább papi dinasztia sírja. Ebben az esetben feltételezhető egy dinasztia uralkodói vallási ideológiát követve kivégeztették az előző teljes dinasztiához és valláshoz tartozó réteget. A másik lehetőség, hogy ha később történt mindez valamivel, akkor lehetséges, hogy a város védő istenségét NANNA-t szolgáló főpapnőt követték halálba a hívei és a családtagjai. Így ez lehetővé tette az uralkodói hatalomváltást. Mindkét esetben a vallás volt a mészárlásért felelős. Hogyan lehet azonban ezeket az információkat használni ahhoz, hogy Woolley özönvíz teóriáját értelmezzük?

Kérdésünk konkrétan tehát a következő: Az a jelenség, hogy egy 11 láb magasságú hordalék réteg található a városban, más adatokkal együttesen igazolhatja –e a bibliai özönvíz rejtélyét?

A Bábel tornya építésének titkánál említést tettem arról, hogy a torony a hamis istenek kereséséért volt és pusztulása nem másért történt, mint a hamis vallásgyakorlat megakadályozására, ami egy olyan befolyást tudott volna nagyon gyorsan árasztani a társadalomra, amire a Biblia szerint Istennek valamilyen módon felelnie kellett, meg kellett akadályozni az életellenes cselekedeteket, a hamis vallást. Általában igaz, ha logikusan gondolkodunk, hogy ha a Biblia Istene azt állítja magáról, hogy Ő az egyedüli és Ő, aki az életet adja, akkor közbeavatkozása, tevékenysége nem lehet életellenes, illetve cselekedetei csak olyanok lehetnek, amik az emberiség, mint közösség értelmében, az életben maradást támogató és nem gátoló cselekedetek okozója. A Biblia erről beszél: Isten koegzisztensen lép közbe és nem kontraegzisztensen. (Vagyis úgy hogy ne egy ember érdeke valósuljon meg mások rovására, hanem az emberiség érdeke, mint közösségé legyen fontos.) Ebből, pedig az következik hogy, ha elfogadjuk, a monoteizmus legmegbízhatóbb írásos hagyomány gyűjteményének a Bibliát, akkor ez az állítás a Bibliára is igaz kell, hogy legyen! Vagyis a Biblia sem beszélhet Istenről úgy, mint Aki életellenes lenne. Használjuk ezt a filozófiai állítást tudatosan és próbáljuk meg rekonstruálni a Biblia állításait Ur várossal és az özönvízzel kapcsolatosan, illetve használjuk fel eddigi rendelkezésünkre álló adatainkat.

Ha bibliai kronológiát tekintjük alapnak, akkor figyelemre méltó az, hogy a Bábel tornya története az özönvíz után történik. Mit ír az özönvízről?

Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket.

1Móz. 6,5-7.

Ha ezt a beszámolót megnézzük, sajnos el kell mondani, hogy nem túl jó véleménnyel volt Isten az emberiségről! Az emberi közösség magában hordozta a saját kipusztulásának lehetőségét. Lehetett-e ennek oka a vallás? Miért ne! Az ókorban minden a vallástól függött. A gazdasági életet meghatározta a jó, vagy rossz vallás, a tudományt, de az erkölcsi életet mindenképp, s ettől függött az élet.

A Bibliában volt egy testvérgyilkosság, Káin és Ábel esete, aminek szintén oka a vallás volt: Káin nem megfelelő áldozatot mutatott be Istennek. Majd hosszú idő eltelte után az özönvíz előtt azt állítja a Biblia, hogy az ember gonosszá vált; „megbánta Isten, hogy embert teremtett.” Nagy valószínűség szerint, amit a régészek is állítanak, Ur városban a vallás helyi elfajulásáról van szó. Ez eredményezte az emberáldozatok bemutatását. A Biblia az özönvíz kiterjedésére valóban megjelöli az egész földet, de nem szabad elfelejteni, hogy az élet bölcsője Mezopotámia volt, tehát nem tudni, hogy mit ért a Biblia „egész föld” alatt, amikor a következőket írja:

Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt. Minden el fog pusztulni, ami a földön van.

1Móz. 6,17

Vagy:

Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.

1Móz. 7,23

Azt, hogy Mezopotámiából indult az élet a régészeti leletek is igazolják, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy az evolúciót kutató tudósok Afrikát jelelik meg az élet kifejlődés helyéül. Ők arra alapozzák véleményüket, hogy itt található a legtöbb előember lelet. Ez azonban nem bizonyít semmit, inkább tudományos hit, mint rendelkezésre álló adatok feldolgozása. A leletek gyakoriságának lehet a klíma is oka: Az afrikai szárazság jobban megőrzi a tetemeket. Ezt látni fogjuk az egyiptomi felfedezéseknél is. Tehát, ahol több csapadék esik, a leletek kevésbé maradnak épen.

Ha a városok kialakulásának a legősibb helyét nézzük, az Mezopotámia. Minden későbbi kultúrának a gyökerei innen vezethetők le. Tehát, amikor a Biblia egy egész világra kiterjedő özönvízről beszél, nem lehet tudni, hogy valójában a lakott világ mekkora volt. Bizonyos, hogy nem csak Mezopotámiára érti, ahol Woolley a leleteket találta. Az viszont, hogy másütt a térségben nincs hordalék réteg, nem jelenti azt, hogy el kellene vetni annak a lehetőségét, hogy valóban az özönvíz meglétét igazoló forrásra bukkantunk. Az emberáldozati tetemek máshol nemléte sem jelentette azt, hogy feltételezték volna, nem is történt tulajdonképp emberáldozat, hanem inkább valamilyen betegség szedte az áldozatait. Abban minden régész egyetért, hogy Urban embereket áldoztak fel kultikus céllal. Tehát ha a mezopotámiai eseményeket sorba csoportosítjuk a bibliai történetek fényében a következő megállapítást tehetjük:

Nagyon komolyan valószínűsíthető, hogy a hamis vallás és az emberáldozatok voltak az özönvíz kiváltó okai. Ezt a Bibliában is láthatjuk. Amikor Noé, a bárkát építi, nagy közöny veszi körül. Az emberek tréfálkoznak vele, és nem veszik komolyan figyelmeztetését. Ennek oka a Biblia szerint, hogy életfelfogásuk életellenes lett, vagyis kontraegzisztens. Ez világunkat is veszélyezteti. Az újszövetség szerint Jézus azt mondja, hogy az emberek majd semmit sem fognak észre venni a világ borzalmaiból az önzés miatt, mielőtt bekövetkezne egy hasonló esemény. Újra megismétlődik, hogy az ember önmaga ellenségévé válik. Így van ez napjainkban?

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Titanic katasztrófájából még ma is filmet készítenek, mert annyira megrendítette a világot a XX.sz-ban az embereket évtizedeken keresztül közel 2000 ember halála, ma pedig már a New York-i World Trade Center katasztrófája sem érdekli a közvéleményt különösebben, ahol ötször annyian haltak meg, akkor ez nagyon is elképzelhető, hogy így van. Az is a közöny tényét erősíti meg, hogy egy régészeti adatot, ami 3 m magas hordalék réteg, nem elemeznek olyan módon, hogy azzal Woolley teóriáját erősítsék meg. Kutatási eredményeit inkább elhallgatják.

Végül, mit mondhatunk még el a réteg létezéséről? Találtak-e hasonlót a világ másik pontjain? Ha utána járunk a tudományos véleményeknek mi okozta a dinoszauruszok kipusztulását, legtöbb véleményben megtaláljuk, hogy egy meteorit okozta azt, ami becsapódott a földbe. Ilyen módon a föld porát terítette a levegőben, ami a növények pusztulását idézte elő, meggátolva a fotoszintézist. Ez, pedig az állatvilág pusztulását is eredményezte. Egyes régészek azt állítják, hogy ennek a bizonyítéka egy talajréteg, ami nagyon vékony, de az egész földfelszínen megtalálható, ha leásnak a megfelelő mélységbe. Az senkinek sem jutott még eszébe, hogy ezt a bibliai özönvíz is okozhatta? Pedig lehet, hogy el kellene ezen a lehetőségen is gondolkodni, mert a megoldás kulcsa ez lehet. A bibliai özönvíz története is arról beszél, hogy az állatvilág is kipusztult, kivéve azokat a teremtményeket, amiket magával vitt a bárkába. Természetesen nagyon nehéz mindent biztosan állítani, de a tudomány lényege éppen az, hogy bizonyítékokat keres és azokat felhasználva elméleteket fektet le, ahogyan egy francia matematikus Henri Poincaré írta: „A tudomány tényekből áll; ahogyan a házak kövekből; de ahogyan egy kőrakás nem ház, a tények gyűjteménye sem szükségképpen tudomány!”Miért ne lehetne egyszer egy olyan véleményt is mondani, ami a Biblia hitelességét erősíti meg! Annál is inkább, mivel Úr város történetéről találunk egy feljegyzést a Bibliában:

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!

1Móz. 12,1

Melyik volt ez a föld?

Azután ezt mondta neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet örökségül.

1Móz. 15,7

Miért kellett elhagynia Ábrahámnak egy olyan gazdag városállamot, ami meghatározója volt Mezopotámia gazdasági életének? Erre nem lehet más magyarázat, mint egy hamis vallás, amit ezek szerint az özönvíz után is gyakoroltak. Ábrahám elhívás egy nép története, amelyik a monoteista vallás képviselője a földön. Tehát mivel az özönvíz nem törölte el az emberi gonoszságot, Isten szövetséget kötött az emberrel, hogy nem pusztítja el többé a világot, majd kiválasztott egy népet.

A mai világban vajon nem azt üzeni mindez a számunkra, hogy el kellene gondolkodnunk életünk kilátásain? Ha egymás ellen –kontraegzisztensen- élünk, magunkba hordozzuk az önpusztítás csíráját. Sajnos erről szól életünk. Ha Istent keressük meg, akkor viszont megtanulunk valamit Tőle a Bibliából, hogyan élhetünk az emberiség javára, miközben nekünk is minőségi életünk lehet. Ez a mai modern társadalmunkban elengedhetetlen fontosságú feladat!

 

 

[1] Az idézet forrása: David Rohl: Legendás civilizációk. Gold Book Kft. 1998. Az özönvíz archeológiája 169. oldal.

[2] A múlt születése. Mezopotámia. Az első birodalmak. Helikon Kiadó 1977. Az egyes dinasztiák uralkodási korszakai hozzávetőlegesek, az egyes történészek véleménye alapján egy-egy király uralkodási ideje 30-50 évvel is eltérhet.

 


 
ur városa özönvíz bábel tornya mezopotámia
Felfedezés

Igaz-e a Sodoma és Gomora titokzatos pusztulásáról szóló beszámoló

január 15.

Sokáig kérdés volt, hogy igaz-e a Sodoma és Gomora titokzatos pusztulásáról szóló beszámoló. Valóban léteztek ezek a városok?

Aktuális programok a közeledben