Az első stoppos vágya

Az első stoppos vágya

Az első stopposról az Apostolok cselekedetei nyolcadik fejezetében olvashatunk.

"Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; és visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt."

A kérdés egyszerű: hiszed-e, hogy Jézus Isten Fia? Tetszik, ahogyan az etióp komornyik válaszolt; itt a víz, mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem? Azzal, hogy a vízben alámerül, majd kiemelkedik az ember, azt fejezi ki, hogy meghal a bűnnek, és eltemettetik, hogy új életre támadjon fel.

Voltak olyan diákjaim, akik folyóban szerettek volna megkeresztelkedni. Ismertünk egy helyet, amit az Ördög medencéjének neveztek. Mi azonban új nevet adtunk ennek a folyószakasznak. Az Úr medencéje lett.

Általában megkérem a keresztelendőket, hogy mondjanak valamit, ha szeretnének, mielőtt bemerítkeznek. Egyszer az egyik diáklány élt a lehetőséggel: "Én szeretnék mondani valamit. Amióta meghaltam, senki nem vett részt a temetésemen, és amióta megszülettem, ill. újjászülettem, senki nem ünnepelte a születésnapomat." Mindkét célért meg akart keresztelkedni.

Egyszer egy érdekes tapasztalatunk volt a gyülekezetben. Egy házaspár, akik már húsz éve oda jártak, szerettek volna újrakeresztelkedni. Bár nagyon meglepett a dolog, megkérdeztem, hol szeretnék, ha lebonyolítanánk a szertartást: kinn a folyónál vagy az imaházban. Ők az utóbbit választották. "El tudjátok képzelni, mit gondolnak majd az emberek, ha újrakeresztelkedtek az imaházban?" Azt felelték: "Igen, tudjuk, ennek ellenére így határoztunk." Eljött a nap. Az imaház tele volt emberekkel. S mielőtt újrakereszteltem volna őket, lehetőséget adtam nekik is, hogy mondjanak pár szót. "Biztosan azon gondolkodtok, vajon mit követtünk el, hogy most újra kell keresztelni minket. A legrosszabb dolgot tettük." Ekkor feszült csend töltötte be a gyülekezetet. "Itt éltünk húsz éven keresztül úgy téve, mintha keresztények lennénk, de nem volt kapcsolatunk Istennel. És ez a legrosszabb. Tehát most szeretnénk újra és igazán megkeresztelkedni." Vallomásuk nagy hatással volt a közösségre. Akkor, amikor úgy döntünk, hogy megkeresztelkedünk, legyünk biztosak abban, hogy Krisztusban keresztelkedünk meg, és nem csak a gyülekezetbe.