Egy csodálatos árverés

Egy csodálatos árverés

Hill Roland, Krisztus áldott szolgája egyszer egy városban szabad téren hirdette az evangéliumot. Nagy tömeg lepte el a teret. Megrázó erővel szólt a bűn rontásáról és a szeretet hatalmáról, amely Jézusban földre szállt.

Igehirdetése közben egyszer csak mozgolódás támadt. Egy fogat elakadt a téren a nagy tömegben. A hintóban Erskine Anna lady, egy gazdag és pompaszerető, városszerte ismert hölgy ült. Első csillag volt minden bálon, a színházakban, hangversenyeken és a korzón. De szinte soha nem járt olyan helyeken, ahol Isten igéje hangzott. Hill Roland látásból ismerte a ladyt. Éles tekintetét nem kerülte el a mozgolódás, és felismerte őt a hintóban. Villámgyorsan elgondolta: ez egy rendkívüli alkalom.

Félbeszakította az igehirdetést, kinyújtotta karját a hintó felé, rámutatott a lady-re, és odakiáltott a tömegnek:

– Nézzétek, lady Erskine van ott a hintóban. Jó alkalom, hogy nem tud továbbjutni. El fogjuk őt árverezni!

A lady meglepetése leírhatatlan volt. Minden szem felé fordult. Kínos helyzetében legszívesebben a föld alá süllyedt volna. De a tömegben meg sem mozdulhatott. És hangzott az igehirdető kiáltása:

– Ki akarja megvenni Erskine lady lelkét? Nagy csönd támadt. – Hill Roland szünetet tartott, aztán a Szentlélek hatalmával megint megszólalt:

– Több jelentkezőt is látok, akik készek minden árat megfizetni.

– Világ, te mit adsz érte?

– Adom minden dicsőségemet és pompámat; tekintélyt, hódolatot, gazdagságot!

– Csak ennyit? Hát halhatatlanságot, örök életet?

– Az magamnak sincs . . .

– Ez nagyon szegényes! Túl alacsony ez az ár. Mert mit használ a ladynek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?

– Sátán, te mit adsz érte?

– A test kívánságát, a szemek kívánságát s az élet kérkedését csordultig kielégítem. Élheti a maga akaratát! Minden vágyát teljesítem, az élvezetek poharát fenékig ürítheti.

– És mit kívánsz ezért?

– Természetesen a lelkét, hiszen azt akarom, hogy örökre az enyém legyen!

– Túl magas az ár, amit kívánsz. Te sem kapod meg őt, Sátán! Hazug vagy és a hazugságnak atyja!

– És te Úr Jézus, te mit adsz érte?

– Én már odaadtam a lady-ért a tulajdon életemet. A véremet ontottam érte a kereszten, ott lefizettem a váltságdíjat az egész emberiségért. Adom neki az én békességemet, az én örömömet, azt az örömet, amelyet a világ nem adhat, de el sem vehet. Felöltöztetem őt a megigazulás fehér selymébe, és felékesítem őt az üdvözítő hit színaranyával. Senki sem ragadhatja ki őt az én őérte átszegezett kezemből. És ha majd hitben elvégzi hívő életének pályafutását, magamhoz akarom venni őt az én dicsőségembe. Mert ahol én vagyok, ott legyen az én szolgám is!

– És mit kívánsz tőle, Uram e csodálatos ajándékért?

– A bűneit és a rossz lelkiismeretét. Mindent, ami megronthatná és terhelné Őt. Mindezt én vettem magamra helyette.

– Ó, Uram, a tiéd, legyen és maradjon is ő mindig, örökre!

– Erskine lady, meg van elégedve az árveréssel? – fordult most a ladyhez.

– Igen! – felelte a lady megindultan, tiszta, erős hangon. Mély megindultság lett úrrá a tömegen is.

Erskine lady megtartotta a szavát. Ettől az órától kezdve megváltozott egész élete. Letette a pompát, felhagyott a szórakozásaival, feladta régi társaságát. Barátja és pártfogója lett a szegényeknek és betegeknek, a nyomorultaknak és megterhelteknek. Messze földön híre járt. Égett benne a Szentlélek tüze, szívvel-lélekkel szolgálta Isten országának ügyét. Mindvégig áldotta Istent, aki odavitte őt akkor a tömegbe, és csodálatosan kiragadta a világ és a bűn bűvöletéből.