Tutankhamon – véletlenek és a Biblia

Tutankhamon – véletlenek és a Biblia

Felfedezés, Szerző:Kormos Erik - 2017. május 26. 987

Most forgassuk vissza az idő kerekét kb. 3500 évet! A földrajzi terület Egyiptom. A Nílus-menti királyság életében egy rövid korszakot minden későbbi fáraó titkolt. Ez pedig az egyistenhit vallási reformja volt. Hogyan alakult ki a monoteizmus Egyiptomban, és miért bukott el? Milyen tanulságot hordoz mindez a számunkra?

A Thotmesz fáraók dinasztiájához kell visszamennünk. Kr. e. 1504–1492 között uralkodott e dinasztia legkegyetlenebb királya I. Thotmesz néven. Ő kezdte építtetni Théba városban a legnagyobb szenthelyet, a ma is álló Karnak templomot. Ellenségei fejét e templom falára szegeztette győzelmi jelül. Obeliszket is állíttatott a templomba, amelyen beszámol, hogy ázsiai rabszolgákkal épített. A felsorolásban a héberek is szerepelnek.

Ő volt az a király, aki a már nagy néppé szaporodott hébereket rabszolgasorba taszította, meghazudtolva elődeit, akik inkább kedveztek e népnek. Hamarosan III. Thotmesz került a trónra, aki gyengekezű király egy nagyra törő nő árnyékában, aki 22 évig el tudta nyomni, s helyette társuralkodóként a trónon ült. A neves uralkodó-asszonynak halála után mauzóleumot állíttattak, ahol érdekes felirat olvasható: „Hatsepszut királynőhöz Heket istennő nem volt kegyes...” Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a királynő meddő volt. Kellett tehát egy fiúgyermek az érdekei megvalósításához, akit hercegként nevelhet, majd hatalmi harc esetén a trónra ültethet.

A Biblia beszámol egy ilyen gyermekről, aki a Mózes nevet kapja. Itt összekapcsolódik az egyiptomi uralkodói válság a vallás kérdésével: Melyik nép istene győz majd a harcban? Egyiptom látható „istenei” vagy a héber rabszolganép láthatatlan Istene?

III. Thotmes fáraónak egy erősen értelmi fogyatékos gyermeke volt. Thutmoszisz herceg egy alkalommal épp a gízai piramisok tövében, a legenda szerint a Szfinx lábánál pihent meg vadász-kalandja közepette, amikor álmában megszólalt az oroszlánfejű fáraó szobor, és a következőket mondta: „Ha megtisztítasz engem, te leszel a fáraó...”

A látomás beteljesedett. Hamarosan Mózes 40 éves pusztai „továbbtanulásából” visszatért Egyiptomba, hogy kivezesse népét. Megkezdődött az Exodus. Mint ahogyan a Biblia beszámol erről, az utolsó csapásban a fáraó elsőszülött gyermeke is meghalt, sőt valószínűleg maga III. Thotmesz sem élte túl az „istenek harcát”, ami Jahve győzelmével ért véget. Így tehát egy teljesen alkalmatlan herceg, Thutmoszisz került a trónra IV. Thotmesz néven. Elfelejtették-e örökre a hébereket? El lehetett-e felejteni, hogy Egyiptom felett a láthatatlan Isten győzedelmeskedett?

A következő fáraó, III. Amenofisz, kísérletet tett az egyistenhit bevezetésére Egyiptomban, ami azonban a papok hatalma miatt nem valósulhatott meg. Utódja, a zseniális elme, megvalósította apja álmát, nem is tudva, hogy egy rabszolga népcsoport Istene, Jahve ihlette azt. IV. Amenofisz nevét Ehnatonra változtatta, papjait száműzte, Théba városát, a vallási központot elhagyta, és önálló várost építtetett a sivatag közepén. A városban egy istent imádtak, Atont, a Napkorongot. A nép rettegett, az uralkodói osztály a fáraó ellen szervezkedett, a papság katonaságot toborzott, mégis úgy tűnt, hogy a monoteizmus él Egyiptomban. De mi lett a bukás oka?

Nofertiti, Ekhnaton fáraó felesége hasonlóan gondolkodott, mint Hatsepszut a hajdani királynő: Kellene egy herceg, akit trónra ültethet, hogy dinasztiáját megóvja a bukástól. Ezért férje halála után levelet küldött a rivális Hettita birodalomnak, amiben kéri az uralkodót, hogy küldjenek neki férjet. A hettiták válaszként elküldték Zananza herceget. Így nem csak az egyistenhit erősödik meg Egyiptomban, de a Hettita birodalomra is ki lehetett volna terjeszteni, és a fél világot egy hajszál választotta el attól, hogy ne a Napot, hanem Jahvét imádják. Isten egy sikeres missziót vitt volna végbe.

Zananza herceget azonban a papok megölették, így kerülhetett trónra 9 éves korában TutankhATON. Mivel a hatalmi harcok tovább folytatódtak, nevét TutankhAMON-ra változtatták. Ezzel is kifejezték azt, hogy Egyiptomban AMON uralkodik ismét, és vele együtt visszaállt a régi vallási rend, a politeizmus. A héber nép hatását még csak az emlékezés szintjén sem említették többé. A későbbi uralkodók arra törekedtek, hogy a hírhedt „eretnek” királyok nevét kivéssék az emlékművekről, múmiájukat összetörjék, és eltüntessék.

Mindebből a tanulság nagyon egyszerűen levonható. Miért szólít fel Isten bennünket, hogy végezzük vele együtt az evangélium hirdetését? Jézus miért feddi meg a zsidókat az evangéliumok szerint, hogy nem végezték ezt a nemes feladatot? Azért mert Isten számít rád és rám! Ha mi nem vagyunk készek, akkor hiba csúszik a gépezetbe. Ahogy Isten helyett az ókorban a Nap „uralkodhatott” az embereken, úgy a mai modern világban az idő fog felettünk. Ebből hatalmi harc lesz, aminek az eredménye pedig bukás! Ne engedd meg magadnak, hogy ál-istenek vezessenek, hanem fogadd el az egyedüli Isten vezetését, aki képes az emberi akarat ellenére is hatalmat gyakorolni fölötted. Ám annyira tiszteletben tartja döntéseidet, hogy ezt nélküled nem akarja megtenni, mi több, veled akar élni!


 
Tutankhamon régészet vallás biblia ókor uralkodó Egyiptom királyság fáraó Théba Thotmesz Amenofisz Zananza döntéseink Isten vezetése amon
Felfedezés

Az Ószövetség régebbi, mint gondolták

2017. szeptember 08.

Korszerű laboratóriumi technika segítségével sikerült bizonyítani, hogy egy jeruzsálemi temetőkamrából előkerült két ezüst amulett, amelyre ószövetségi szövegeket véstek...

Aktuális programok a közeledben