A teremtéstörténet elemzése

A teremtéstörténet elemzése

Tanuljunk együtt…, Szerző:Dr. Tokics Imre - 2017. április 16. 1860

A Genezis könyvét a legtöbben nem tartják hiteles iratnak a teremtéstörténettel kapcsolatban. Darwinnal kezdődött el és a modern természettudományokkal folytatódott a Börésít] könyvében való kételkedés. Ma már egyáltalán nem feltűnő, hogy a keresztény teológusok a fejlődéselméletnek valamilyen formáját tanítják. A Hetednapi Adventista Egyház miért tartja fontosnak ezt a bibliai tantételt, és miért tart ki ennyire következetesen mellette, amikor a szakirodalomban ilyen kifejezéseket is találhatunk: „a teremtéshithez való ragaszkodás az egy tudományos prostitúció”?

 1.     A teremtéstörténetről általában

A Genezis 1:1–2:4/a részeiben található az úgynevezett hatnapos teremtéstörténet, amely leírja az élet és a világ keletkezésének útját. A nagy kultúrák, már a bibliai Genezis előtt jóval korábban megfogalmazták a világ és az ember teremtését.

Mit ért a mai teológia teremtés alatt? Isten hat napon keresztül dolgozik – akár egy kézműves –, az embert és a világot a boldogságra teremtette. A föld porából mintázza meg Ádám testét, akiből kiveszi az oldalbordát, és megteremti Évát. Egyszerre és hirtelen bekövetkezett isteni cselekedetet, amely nem fejlődéssel alakult ki.

Figyeljük meg, hogy a Kánon a teremtéssel kezdődik (Gen 1:1–2:4) és az újjáteremtéssel (Jel 21–22 fej.) fejeződik be.

 2.     Irodalmi sajátosságok a teremtéstörténetben

Költészeti értékek
Mielőtt a mai kutató a jelentésre tudna koncentrálni, előtte megjelenik számára az óhéber költészet egyik remekműve, amely a „hangzás és ritmus” formájában érzékelhető. Életre kel a több évezredes holtnak vélt szöveg, és a kutató számára szinte hallhatóvá válnak a héber szavak, mielőtt a fordítás és a kutatás feladatát megvalósítaná. Mózes a szerző, szinte játszik a szavakkal, a parallelizmus által keltett hangeffektusokkal, az ismétlésekkel és az ősi közel-keleti ritmussal, hogy ebben a közegben adja át a teremtés titkát.

A hetes ritmus jelentősége
A ritmusnak a tartalomhoz kell igazodnia, és ezért hét ritmus-forma vonul végig a teremtéstörténeten úgy, hogy hét nap történetét mondja el a szerző. A kulcskifejezések hétszer vagy a hetes számnak természetes többszöröseként fordulnak elő a történetben: „és lett”, „és látá Isten, hogy jó”, „és monda Isten”. A  bará (teremteni) kifejezés is hétszer fordul elő a vizsgált szövegben, Elóhím (Isten) szó pedig harmincötször van megemlítve (5x7=35), míg az árec (föld) kifejezés 21-szer szerepel (3x7=21). A hét nap központi része a negyedik, amikor az égitestek teremtése valósul meg, egyrészt az első naphoz kapcsolódik, és előre mutat az utolsóra, a hetedikre, melyet az égitestek fognak megmutatni az emberek számára. Megfigyelhetünk még néhány érdekességet, a tíz isteni ige közül az ötödik a teremtési parancs. Továbbá az 1–4 napok szavainak számösszege 207, az 5–6 napoké pedig 206 szó. A szavak teljes összege 207+206=413, amely a hetes számnak a természetes többszöröse, vagyis 59x7=413.

Fonetikai hangzás
Az alliteráció és az asszociáció eszközeit használja fel a szent szerző, hogy a leghatásosabban belevésse mondanivalóját az olvasó fülébe. Az első két vers azonos hangzókkal kezdődik, „b” és „r” indítja a mondanivalóját: börésít bará. Utána tovább „játszik” a hangzókkal, mintegy zeneszerző és az „o/ó” és „u/ú” vokálisok nyitánya következik. A (tohú és bohú, azaz: kietlen és puszta), továbbá aO (tehóm és hosek, azaz: mélység és sötétség). Majd a megoldás jön: Isten Lelke lebegett…

 

A hájá (lenni) igével kapcsolatos megjegyzések
A teremtéstörténetben nagyon gyakran megjelenik ez az ige, ami a magyar lenni igétől kissé eltér, ugyanis nem segédige, hanem teljes értékű kifejező erővel rendelkezik. A hájá ige gyakran szerepel olyan igékkel párhuzamosan, amelyek igei tartalma bizonytalan. Jelentése olyan széles, hogy szinte lehetetlen az összes jelentésárnyalatát felkutatni. Három alapjelentést különböztethetünk meg: a) valamivé válni, b) létezni és c) valamilyen hatást kifejteni.

 

3.     A teremtéstörténet teológiai polémiája

A teremtéstörténet nem csupán egy esemény mechanikus leírása, hanem az ókori Közel-Kelet kultúrájára való reflexió is egyben. A szerző nagyon is tudatában volt a közel-keleti civilizációk teremtéstörténeteinek tanításaival: mitológiai és kozmogóniai szempontokból, ezért is használ polemikus stílust.

a) A világítótestek

A Nap és a Hold 1,15-ben meg vannak fosztva isteni eredetüktől, ami a közel-keleti kultúrákban totalitárius gondolatként jelentkezett. Mózes, mint a szerző teljesen tudatában volt az egyiptomi felfogásnak, hogy a Nap Aton istenséget jelentette a Nílus-menti kultúrában.

b) A nagy hal

Említést kell tennünk a teremtés szaváról (bará), amely három fontos helyen jelenik meg a Genezis első fejezetében: általánosságban a menny és a Föld előállásánál (1:1), az ember megjelenésénél (1:27) és a nagy hal (Károli fordításban: nagy víziállatok) esetében, ami kissé elgondolkoztatja a mai kutatót. Amennyiben következtetésünk helytálló, úgy azt látjuk, hogy a szerző nagyon kihangsúlyozta, hogy a „nagy hal” nem isten, amint a Sumér-Babilon vagy egyiptomi kultúrában ezt kifejezték, hanem teremtmény, a héberek Istene teremtette. Az ókori kozmogóniák központi alakja volt a „nagy hal”, amelyet istenként tiszteltek és féltek az emberek.

c) Az ősóceán

A Gen 1:2 verse idézi a Gilgames eposzban használt kifejezést, ami az ősóceánra vonatkozott. A héber szövegben az ősóceánt a (töhóm) kifejezés jelenti. A teremtés körülményeinek érzékeltetésére ilyen kifejezések előzik meg az ősóceánt mint: kietlen, puszta, setétség. Nagyon érdekes, hogy a Gen 2:4/b–6 bevezetőjében is megjelenik a víz, de más összefüggésben. Az ősóceán a teremtés után engedelmeskedik Isten parancsának, amikor azt mondja: „Gyűljenek egybe az ég alatt levő vizek egy helyre” (1:9), vagy másutt így fogalmaz: „Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől” (1:20). A Genezis szerzője megláttatja az olvasóval, hogy mindent víz és víz borított be. A sötétség, üresség és kietlenség leple fölött megjelent az Isten Lelke, és a teremtés azonnal kezdetét vette.

d) Semmiből való teremtés

A Genezis könyve nem magyarázza meg a teremtést, nem akarja érthetővé, racionálissá tenni. Nincs istenek vére, nincs harc, mint az egyiptomi és babiloni kozmogóniákban. Nagyon érdekesen fogja fel a héber gondolkodás a semmi fogalmát: ami nélkülözi a realitást és a valóságot, ami nem képes hatást kifejteni a környezetére. Nem könnyű beleélni magunkat az izraelita fogalmi világba, mivel a semmin a káoszt (tóhu) értették, addig az európai kultúrában a káosz egészen reális anyagi létet jelent, amely kiterjedéssel rendelkezik. A semmiből való teremtés az isteni akaraton keresztül valósul meg, és nincs szüksége a teremtéshez semmilyen anyagra.

 4.     A teremtéstörténet teológiai kifejezései

A teremtés Isten első győzelme volt, azonban a történelemben folytatódik az ütközetek sora.

Genealógia a teremtéstörténetben: tólödót
A nemzedék azoknak a közössége, akik egy családból vagy egy fajból származnak. A teremtéstörténetben a 2:4/a így fogalmaz:

„Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek”.

A beszámoló szerint egy nemzetségbe tartozik az ember, a föld és az ég, ugyanis mindegyiket Isten teremtő szándéka hívta elő a semmiből. A nemzetségtáblázatban (tólödót) még minden résztvevő Isten áldásával indulhat el az életbe. Még nincs küzdelem, nincs harc, még nincs a gonosznak közvetlen befolyása a teremtményekre. A bibliai szövegekben a toledótoknak nagy jelentőségük volt, és ókori datálásnak is tekinthetjük ezeket a szövegrészeket.

Este és reggel
Sokan kétségbe vonják a nap (jóm) szó jelentését, és helyette végtelen és nagyon hosszú időtartamot értenek. A Genezis szövege nagyon pontosan fogalmaz ebben az esetben is, azonban a hetedik napnál nem találjuk a szokásos korábbi formulát:

„És lőn este és lőn reggel…”

Néhányan ebből kiindulva azt próbálják bizonyítani, hogy a héber jóm és a mai magyar nap kifejezés között hatalmas eltérések vannak. Anélkül, hogy hosszadalmas és bonyolult exegetikai eljárást kezdenénk, egyszerűen meg kell állapítanunk, hogy a nap bibliai kifejezés teljesen megegyezik a mai nap fogalmával, azaz 24 órás időszakkal. Amennyiben nem napokról lenne szó, hanem korszakokról, akkor ez az elmélet már a negyedik napon összedől, mivel évmilliós fejlődés nem lehetséges nap nélkül.

Miért nincs a szombatnak, a hét hetedik napjának a szokásos befejezése? Mert ez volt az első emberpárnak a teljes napja, már elkezdődött az idő, és ennek része lett az emberi nem. Ádám és Éva volt a bizonysága, hogy ennek a napnak is volt estéje és reggelje. Elkezdődtek azok az ünnepek, amelyekről az 1:14 vers így szól:

„És legyenek meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek”.

A hetedik nap már nem a teremtés része, hanem ennek az emlékünnepe, az isteni pihenés és áldás kezdete. Ezért nem találjuk a megszokott formulát a hét hetedik napjának végén.

            A szó szerinti értelmezés védelmezői azt hangoztatják a 24 órás nappal kapcsolatban, hogy a szöveg nem tartalmaz szimbolikus nyelvre utaló egyetlen jelzést sem.

5. Összefoglalás

A teremtésnek két célja van, az ember és a szombat. Mi ennek az ünnepnek az értelme? A Teremtővel való találkozás védi az embert, hogy ne a munkát tartsa egyetlen célnak ebben az életben, véd bennünket, hogy korlátlanul az uralmunk alá hajtsuk a földet, melyből vétettünk. A sabbat jelentése szervesen összekapcsolódik a teremtéssel, hiszen e nélkül üres jelkép lehetne csupán. Az embernek átadja Isten, amit teremtett, hogy azt a munkát, melyet végez a földön, ne önös érdekből tegye, hanem Istennel töltse, a pihenés és szentség ígéretének áldásával.

A józan és visszafogott bibliai szerző mesterien kidolgozott mondanivalójában és elmélyült Teremtő tiszteletében zárt gondolatrendszert alkotott, amit mi évszázadok óta kritizálunk és bántunk. Egy bizonyos, amikor megértjük a teremtéstörténet isteni üzenetét, megismerjük az eredeti nyelv csodálatos szimfóniáját és mélységét, akkor nem tudom, mit csodáljak benne jobban – a tartalmat vagy a formát!

 


 
teremtés elmélet Isten elemzés felfedezés Szombat napok
Tanuljunk együtt…

Hol van Isten, amikor minket fájdalom ér?

2016. december 01.

Pusztító természeti katasztrófák, váratlan terrorcselekmények, találomra elkövetett erőszakos tettek és értelmetlen gyilkosságok láttán zavarba ejtő kérdések kavarognak bennünk.

Bizalom, ha szenvedünk
2018. augusztus 09.
Bizonytalan üdvösség?
2018. május 29.
A templomi zenekar
2017. február 07.
A bibliai bíbor
2017. február 09.

Aktuális programok a közeledben