Kumrán és a Keresztelő János

Kumrán és a Keresztelő János

Tanuljunk együtt…, Szerző: - 2017. április 11. 806

Úgy látszik, hogy „a pusztában” egész pontosan jelöl egy helyet, mert a Kumránban élő remeték is így nevezték írásaikban lakóhelyüket: „a puszta”. Néhányan arra következtetnek, hogy a kumráni kolostor fiúkat is felvett a közösségbe. Josephus is megjegyzi: „Az esszénusok idegen fiúkat is felvesznek, zsenge korban, amikor még tanulékonyak. Úgy bánnak velük, mintha hozzátartozóik lennének, és megtanítják őket a saját szokásaikra” (Zsh. II, 8, 2).

Nincs kizárva, hogy Zakariás pap a fiát, Jánost a kumrániakra bízta, akik valamennyien papi családból valók voltak. János azonban több volt, mint egy a puszta remetéi közül, és ez megkülönbözteti őt a kumrániaktól, akár közöttük töltötte a fiatalságát, akár nem. János különleges hivatást kapott az Úrtól. A kumráni közösség Izaiás próféta szavát: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak”, a saját pusztába vonulására értelmezte. A Keresztelő ezt a szöveget magára alkalmazta, és a pusztai utat átformálta a pusztai próféta szavává: „Én a pusztában kiáltó szava vagyok: Készítsétek el az Úr útját!” (Jn 1:23). János, mint próféta Tiberius császár 15. esztendejében hagyta el „a pusztát”.
Fellépése nagy feltűnést keltett. Josephus maga is tiszteletteljes tanúságot tesz a Keresztelő mellett: „Tiszteletreméltó férfiú volt, aki a zsidókat az erények gyakorlására buzdította: egymás iránt igazságosságra, Istennel szemben jámborságra, és a keresztség felvételére sürgette őket. Azt hirdette, hogy így lesz kedves Isten előtt a keresztelkedés, mert (a fürdő) csak a test tisztulását tudja adni, nem pedig a bűnök bocsánatát, de a lélek már előzőleg megtisztul az igaz életben. Sokan gyűltek János köré, akiket a szava föllelkesített”. (Zst. XVIII, 5, 2).

Mivel Josephus rómaiaknak ír, elhallgatta a Keresztelő prédikációinak messiási értelmét. Olyan képet rajzol Jánosról, amely egy művelt rómainak, aki a zsidó gondolatvilágból nem sokat ismert, elég keveset mondhatott, de egészen másként teszik ezt az evangélisták.

János prófétaként lép fel, és prédikációiban újra felhangzanak Izrael prófétáinak nagy témái: az ítélet és a megtérés. Abból a néhány mondatból, amely Jánostól ránk maradt, láthatjuk, hogy különleges képessége volt arra, hogy találó képekkel és csattanós fordulatokkal beszéljen: „Így beszélt a néphez, amely odasereglett hozzá, hogy megkeresztelkedjen: Viperák fajzata! Ki tanított titeket arra, hogy fussatok az eljövendő harag elől?” (Lk 3:7). Máté pontosabban mondja, hogy az ítélet e kemény szavai kikhez szóltak: a farizeusokhoz és szadduceusokhoz, akik a hallgatóság nem kis hányadát jelentették. Az ószövetségi emberek fülének a kígyóhoz való hasonlítás félreérthetetlen jelentéssel bírt. Lehet, hogy a kép mögött egy akkor korszerű célzás is el volt rejtve. A Talmudban ez áll: „Jaj Annás házának kígyósziszegése miatt” (Pesach 57).

Az ítélet haragjának közvetlen közelségét ismerte fel János, és ez szólította ki őt a „pusztából”. Alapjában támadja meg a zsidók tanításának magvát: az öntelt bizakodást abban, hogy ők Ábrahám ivadékai. „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, van hatalma Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak” (Lk 3:8). János látja a körös-körül heverő köveket (szinte látja az ember a gesztusát is, ahogy rájuk mutat), és az arám „benim” = fiak és „abbenim” = kövek kifejezésekből szójátékot csinál, melynek telitalálatára a hallgatók semmit sem tudnak válaszolni a prófétának.

Ezt a keménységet csak az ítélet közvetlen közelségével lehet megmagyarázni: „A fejsze már a fák gyökerén van!” (Mt 3:10). Csak az a fa marad meg, amely gyümölcsöt terem. Az igazi megtérésnek az életben kell megmutatkoznia! Elhangzik a kérdés a hallgató tömegből: „Mit tegyünk?” S akkor a nép olyan választ hall, amely már Jézus lelkületével van áthatva, mert az előfutár nem azt követeli hallgatóitól, hogy kövessék őt a pusztába. A bűnbánati felhívásnak ez a széles körű címzése, amely nem korlátozódik csak a „világosság fiaira”, alapvetően megkülönbözteti Jánost a kumrániaktól. Ő olyan ideált mutat hallgatóinak, amely az utca embere számára is elérhető. Isten konkrét segítséget vár a felebaráttal szemben. Nem arra kötelezi a vámosokat, hogy hagyják el hivatalukat, amit a zsidók gyalázatnak tekintettek. Arra inti őket, hogy törvényszerűen járjanak el. A katonákat is arra figyelmezteti, hogy hivatásuknak tegyenek eleget. A bűnbánatra szóló felhívással János azt a követelményt kapcsolja össze, hogy keresztelkedjenek meg. Erről a tevékenységéről kapta megkülönböztető nevét. Prédikációja a keresztelésben érte el a célját, de meg is magyarázta nekik, hogy mit jelent ez a keresztelés. Nem a levitikus tisztátalanságtól akarja őket megszabadítani, amint az effajta tisztaságra a zsidók annyiféle mosdással törekedtek; az ő fürdője a bűnbánat keresztsége a bűnök bocsánatára, és a keresztségkor tett bűnvallomás az embereket az Isten országába való belépésre akarta felkészíteni.

Prédikációi olyan mély hatást váltottak ki, hogy sokakban megfordult a gondolat, „nem János-e a Messiás?” „Ezért János így szólt hozzájuk: Én csak vízzel keresztellek benneteket. De nyomomba lép az erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog megkeresztelni benneteket. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén: a búzát csűrbe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.” (Lk 3:16–17) Galileából is eljött egy „Rabbi”, hogy megkeresztelkedjék nála. Ez Kr. u. a 27–28-as évek fordulójakor történhetett. Mikor a Keresztelő meglátta a nép számára még ismeretlen Jézust, prófétai látásával így köszöntötte: „Nézzétek, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29). Az evangélista pedig hozzáfűzi: „Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt” (1:28).


 
Keresztelő János Kumrán Jézus János próféta Evangélium
Tanuljunk együtt…

Bizonytalan üdvösség?

2018. május 29.

"Emelje magasra a kezét az, aki készen lenne, ha Jézus ma este visszajönne?" Persze, azt várják, hogy a lelkipásztor az elsők között emelje a kezét. Sokáig bosszantottak az ilyen emberek...

Bizalom, ha szenvedünk
2018. augusztus 09.
Soha ne add fel!
2017. január 02.
Miért tűri Isten?
2017. november 10.
Hit és elfogadás
2018. február 06.
Növekedés Krisztusban
2018. október 30.

Aktuális programok a közeledben