Évi barátja



Gyereksarok, Szerző: Kökényes Zsuzsa - 2017. Február 13. 2605

Évi barátja

Az iskolaudvaron minden szünetben nagy a zaj és a futkosás. Az elsősök tanító nénije idős már, és fáradt hallgatni ezt a ricsajt, ezért a fiatalabbak az ügyelő tanítók. Azért az idős tanító nénit mindenki megbecsüli. Ötvenegy elsős gyereket tanít, de a magatartásukkal nincsen gond.

Félév körül a gyerekek ismerik már az összes betűt. A tanító néni egy nap szorgalmi feladatot ad nekik: egy nagy lapra írják le az összes kis- és nagybetűt!

Évi, amikor hazamegy az iskolából, ebéd után megírja a leckéit, tanul, gyakorol, aztán játszik. A játék olyan jó a szomszéd gyerekekkel, hogy nehezére esik anyu hívására vacsorához és lefekvéshez készülődni. Apu nem vacsorázik velük, mert sok a dolga az irodában. Évi már régen alszik, amikor hazaér. Csendben beszélget anyuval a konyhában, amikor Évi bukkan fel kócosan, álmosan az ajtóban:

- Jaj, jaj, apu! Elfelejtettem a szorgalmi leckét!
Apu nagyon fáradt, anyu pedig le akarja beszélni Évit a szorgalmiról.
- Aludj nyugodtan kislányom – mondja . – Ez csak szorgalmi feladat, nem kötelező. Majd megírod holnap!
Évivel azonban nem lehet bírni. Apu elővesz két ív tiszta papírt, és megadóan leül Évi mellé, mert sajnálná hétéves kislányát egyedül hagyni ezzel a nagy munkával. Bizony, jócskán elmúlik éjfél, amikor végre kész a feladat, de ott sorakoznak, mint egy sor gyöngy, a megtanult kis- és nagybetűk.

Másnap a tanító néni – szokásához híven – végigellenőrzi az összes füzetet. Évi Kovács Cili mellett ül a negyedik padsorban, az első padban. A tanító néni a legvégén ér hozzájuk. A szorgalmiról idáig egyetlen szó sem esik. Amikor az ő házi feladatukat is láttamozza a tanító néni, Évi félénken megszólal, közben egy dossziéból előhúzza a szorgalmit:
- Tanító néni kérem, itt a szorgalmi feladatom.
A tanító néni felkiált:
- Ez aztán a szép munka! Gyerekek, ki készítette még el?
De bizony nem jelentkezik senki. A gyerekek megfeledkeztek a szorgalmi feladatról. Akkor a tanító néni egy hatalmas csillagos ötöst ír az ívekre, és pár percig magára hagyja az osztályt. Kimegy a folyosón lévő faliújsághoz és kiszögezi Somos Évi gyönyörű szorgalmi feladatát.

A szünetben természetesen a gyerekek fölfedezik az újságot, és a harmadikos, negyedikes fiúk egymásnak mutogatják az udvari lépcső tetejéről, ki is az a Somos Évi. Évi nem is tudja hirtelen, mire vélje, hogy ennyi „lovagja” és barátja lesz. Gyuri, egy szelíd, harmadikos kisdiák odamegy hozzá, de megszólítani sem meri, csak nézi a kislányt mosolyogva.
A télre már nem is emlékeznek a gyerekek. Késő tavasz van, amikor Évivel nagy baj történik.

A május végi vihar váratlanul támad. Előbb az ég alja feketedik el, aztán elterülnek a sötét felhők. Még nem esik, de rettentően mennydörög, éles villámok röpködnek. Anyuék nem érkeztek haza, Évi két kisebb testvére fél, bújnának hozzá, de neki eszébe jut, hogy apu reggel az erős meleg miatt fölnyitotta a méhek kaptárának tetejét. Ha most nagy eső lesz, kárt tehet a méhecskékben. Évi ezért kifut a kertbe, hogy lehajtsa a kaptárfedeleket. A méhecskék jól érzik az időjárás kedvezőtlen változását: mind beröpültek már. Évinek könnyű dolga van, szép nyugodtan lecsukni a fedeleket, ahogyan aputól látta. Az utolsó kaptárnál azonban egy iszonyú csattanás hallatszik, a villám a kerti jegenyébe csap. Évi annyira megijed, hogy kicsúszik a kezéből a kaptárfedél. Egy késve érkező méh még a kaptár peremén sétál, amikor lecsapódik a fedél és agyonüti. Ez még nem lenne baj, hanem a méhek mind megriadnak, és a viharral nem törődve kitódulnak a kaptárból. Hiába fut Évi a ház felé, amilyen gyorsan csak tud, megtámadják, és legalább tíz méhszúrás éri. A jobb kézfeje kétszeresére nő, nyakán, vállán piros hólyagok keletkeznek, ám a legcsúnyább dolog a szemével történik. Mind a két szemhéját megszúrja egy-egy méh. Különösen a jobb szeme dagad fel rövid idő alatt. Hiába borogatja a közben hazaérkező anyu, délutánra Évit orvoshoz kell vinni, mert már semmit nem lát. Reggelre pedig az orvos injekciója ellenére képtelen lilára, kékre, zöldre színeződött, duzzadt szemét kinyitni. Csak egy órával a felkelés után lát végre a bal szemével. Hiányozni azonban nem akar az iskolából, úgy gondolja, hogy lát eleget bal szemmel is.

Az iskolában azonban fájdalmas meglepetés éri. Külseje úgy megváltozott, hogy a gyerekek elhúzódnak tőle. „Lovagjai” úgy tesznek, mintha nem is látnák, olyan is van, aki undorral néz rá.

Az előző napi vihar nyomában hűvössé vált a levegő. Évi a szünetben magára teríti kis kabátját, és elvonul az iskolaudvar hátsó sarkába. A virágzó jázminbokor mellett nézi az utcát a kerítésen át. Egyszer csak egy kezet érez a vállán: valaki hátulról átöleli. Olyan váratlanul éri, hogy egészen lassan fordul meg balra, mert csak a balszemével lát. Gyuri áll ott, a szelíd mosolyú harmadikos. Nem lép el tőle, nem ijed meg elcsúnyult arcától. Évinek nagyon jólesik, hogy nem kell egyedül lennie.

A kislány arca néhány nap alatt meggyógyul, a méhszúrások nyomtalanul múlnak el. Olyan szép, mint régen. Jönnének is vissza az egykori nagy „barátok”. Neki azonban már csak egy jó barátja van, aki barát maradt akkor is, amikor a többiek elfordultak tőle.


 
szorgalmi tanulás csípés méh kaptár barát
Gyereksarok

A legboldogabb lustálkodó

2018. Február 01.

Nincs boldogabb lustálkodó a kaméleonnál. Ez a gyík nemcsak hidegvérű - mint a többi -, hanem azt is szilárdan elhatározta, hogy ha csak teheti, pihen...

Zenekar a fejben
2019. November 28.

Keresés a cikkekben